Címke: Őszi

Valami elveszett, naphosszat gondolkodom rajta, hova lehetett….

Reggel magam vagyok, fekszem csend ül rajtam s az ágyam ágyasaként lustálkodtam.

Kint süvít a szél postásként viszi a levelet, mindenki megkapja, amit elvesztett.

Ahogy felkeltem lelkem s elmém között csatát látok, azon gondolkodom,… ma magam körül mit találok.

A reggeli beszűrődő nap árnyékomat húzza, sötét másomat mutatja, mi haszontalan, kinek az élők közt nincs súlya.

Jött az érzelem őszinte árja, elöntötte lelkem s vitt hajóm az ég viharába.

Az énvalóm lelkem tavában fuldoklott… Dobogó szívem hangja, hullámként ostromlott.

Mint csobbanó kő hulláma emelt ki s mentett meg, s adta vissza nekem mi egykor elveszett…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2021.12.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tengerparton ücsörögtem, s a habzó hullámok tejszín párájában gyönyörködtem.

Sziklák csendesítették a háborgó tengert, hatalmas hullámok csaptak le, mivel szembe ember nem ment.

A tenger hullámhegye robajában tűnt el s a nap volt az, ki a látványt festette meg, mi egy felhő árnyékában halt el.

 A háborgó víz tükrén táncoló nap fénye a víz testét simogatta, párában fonódtak össze és őket a szivárvány összeadta.

Felhők bárányai széllel bélelve haladtak felettük az égen, s a nap masszírozta szét dunyhájukat, tollpáraként a légben.

Ültem a világ egyik legnagyobb erejével szemben, hullámok lehajtott fejű vadlovainak ménese dübörgött benne.

Elmerengtem s egy vízfröccs ébresztett, előttem fodrozódott a kék selyem, min csillogó gyémántok hevertek.

A sebes víztömeg habzó pezsgőként olvadt a partba, kisimulva csendesedett el s ölelte, mint gyermekét karjában tartva.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.12.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tavasszal, élet lát napvilágot.

Nyáron, a perzselő nap táplál virágot.

Ősszel, a színekben tűnik el a szép világ.

Télen, a teremtés álmában alszik a világ.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020. 12. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Őszi reggelen ébredtem, de a szürkület a napot még nem keltette.

A csendes utcákon sétált a fény, keletről köszönt be, mondta, jó reggelt kedveském.

A horizonton lassan elterült egy gyújtott világ s végig simogatva bearanyozta testével a föld anyát.

Az ég tiszta, a fogyó hold is még fent volt, mint apa és anya gyermeküket világította meg, mint egy tengeri égbolt.

Az őszi színek spektruma szőnyegként simultak a tájba s az elmúlás színeiben a tél köszönt be, sugallva, pihenj meg, mert a gondolatok várnak. 

A kanapén ülve csend honolt fejemben, a fülem sípolt, a túlvilágról próbáltak üzenni nekem, de nem értettem, mert e világ még itt volt.

Zöld teám ébresztett s kortyolva ízével üzentem vissza, ha hulló falevélként távoznék, tavasszal hozzatok vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy esti vihar után még süvít a szél, bejött az ablakomon s magáról mesélt.

Születésem óta a föld körül járok, de csak a csillagok tudják, hogy mit is csinálok.

Ha tombolok hurrikánként rombolok, viszek mindent, mit magam alatt felkapok.

Viharban az esővel táncolok, cseppjeiben tisztulok, s a nap szülte szivárvány közt felhőket oszlatok.  

Hegyekben ütközök, dombokra simulok, magokat szállítok s madarakkal suhanok.

Hideg és meleg is vagyok a föld felett születtem, oda megyek hol szükség van rám, de lelkem nincsen se keresztem.

Nem beszélek nyelveket, a mindenség szele vagyok én, bárhova érkezem soha nem tudom, ki szeret belém.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Távolban a nyugvó naplementében a tehenek lángoltak, friss füvet legeltek s a legyek a hátukon táncoltak.

A pusztán sakálok ólálkodtak, birkákra vadásztak, lámák védték őket, mint katonák a felvidéki várat.

Kecskék kóboroltak a mezőn gyógynövényt rágcsáltak, s hallgatták a kuruttyoló tavat, minek felszínén a halak játszottak.

Egy ember törte meg a csendet, autójával hajtva a pusztába, porfelhőből lépett elő, a gémeskútnál megállva.

Vizet szolgált fel az itatóban az állatokra várva, s az est takart be mindent, mert a reggel az ő párját, a pirkadatot várta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A szél duruzsolt s lebbent a függöny.

A természet hívogatott, üzente, keljen kend és jöjjön.

Odakint fák bokrok és virágok beszélgettek, s a lehulló levelekkel a rokonaiknak üzengettek.

Madarak tornásztatták az ágat, hintázva erősítették egymást s énekeltek a mának.

Nap a felhőkben burkolózott, sugaraiban pompázott, s ahogy megsütötte a tavat, egy nyitott fénylő kincsesládát csinált ott.

A tavon úszó hattyúk olvadtak a fénybe, angyalok voltak ők, kit a tó szelleme táncra hívott parkettjére.

Hajók vágtak utat a tó felszínén, s a nap tüzében ott volt a keresett örök lét.

A napsütötte parton az emberek e tájban elmélyedtek, s szemük tükrében ott volt az út, mit jövőként maguknak teremtettek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma egy barátom felhívott engem, s a szigetről keresett.

Elszigetelten elmélyülve társalogtunk s a barátságunk hangja hidat épített köztünk, melyen áthaladtunk.

Beszélgetés közben egy kicsit ábrándoztunk s a szavaink közt álmodoztunk.

A szavak érintettek s a hely emlékének varázsa, mi felkavarta lelkem és vágyódtam otthonomba a barátom áldásával megáldva.

Szigetek gyöngye és paradicsomának látványa, napsütötte éggel tálalta képeit elmémben s eljutottam e világba.

Hol narancs illat és olíva ligetek borították e tájat, s az égszínkék tenger festett alá egy lábat.

Tenger vitája hallatszott a sziklákkal. Hullámai szüntelenül csapdosták partját, habbal mosva őket, s koptatva alakját.

Messzi távolban ringatták a halászokat, hajójukon a halak gyémántként csillámlottak. A fedélzeten a napfényben úsztak s a halásznak ajánlották fel a múltat.

A parton állva merengtem, s a messzi távolra figyeltem. A szél ébresztgetett s a tenger sugallta, hazajöttél megpihenni mert a sors ezt akarta.

Miután a beszélgetés merengésének bölcsességéből felébredtem, elindultam a szerpentinen s barátommal a beszélgetést befejeztem.

Miután leraktam a telefont, még a beszélgetés sokáig áthatott. Az elme csodája képeiben ringatott, s a barátom hangjának emléke, mi a szavai világával nyugtatott.

Tudtam, se lánc se vírus nem korlátozhatja szabadságom, s ha kell veszett kutyaként élek majd e világon.

A barátság szigete lesz az én országom, s hamarosan találkozunk, jó barátom!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021. 03. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.