Kategóriák
Természet Történelem Versek

Eb adta gondolat

Egy szemüveg mögött, egy különös izzó rózsaszál. Szirmai göndör fürtöket formálva fent egy bozontos hajkoronán.

Komoly nő, komoly tekintettel! Mosolya máglyáján szaporán lüktető szívem égett, s puha vörös ajkának dunyhája volt nékem lelkem menedéke.

Az őszi Duna parton sárguló levelek hullámzó szőnyegét szőtte a szél, rózsám ott állt a fényben, s vele öreg hű társa ebeként…

Elárulta nekem, hogy könnyek nélkül koros barátját siratta, s a póráz, mint az avarban futó erdei sikló vitte el gondolatát, közben a kezem megfogta.

E séta aranyának fényében kalapáló szívünk nem kérdezett sokat, kortyolt a mosolyunkból, s a csók igéje volt egy  ígért gondolat…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.02.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Kereszt

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.01.08.

Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Versek

A Madonna újjászületése

Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy megcsillant lángoló szívem is belerengett.

Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya. Egek ura hitvese…, ő volt a Madonna.

Parfüm illata a teret mosogatta, s ringó csípője e férfiak szívében az égő vágyak reményét, tekintet nélkül oltogatta…

Egy démon volt…, ki tereket renget. Ezer és ezer sudár kalász magjából, neki csak egy kellett!

S amikor a mag szárba szökkent benne, egy érzésben több gondolat volt, mint amit valaha megérthetne…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.01.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Világtalanok

Könnyezik a kék ég,

s felette a nap

tűzben ég…

Búskomor a világ,

vihar, s szelek

ideje jár…

Lángoló csókok

oltják szívem…,

fáj a sebem…

Csíkos ég alatt,

virágos rét

szárad el…

S a világtalanok,

méreg cseppei

érnek el…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.01.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Karácsony este

Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.

Visegrád, 2025. 12. 24.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Újévi köszöntő Versek

Karácsonyi üzenet

Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.

Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…

Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.

Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.12.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Egy háló szőttese

Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.

Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.

E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.

Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.

Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.

Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.12.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Remény

A reggel dunyhája a nap aranyló sugaraiban foszlott el. S gondolatom hullámzó csendjében szült válaszok, önmagukban sírtak fel…

Szótlan eretnek vagyok én…, ki a fényt hívja Istenének… Vakon látva sétálok e világ láncain át, s ha kérhetem, a tegnap szóljon a holnap Istenéhez…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.10.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik…

Kategóriák
Aforizma Történelem Versek

Hamis fűszer

Az ostobaság fűszer az emberiségnek…

Levesében a borsot ma sónak hívják, s így tálalják majd fel az utolsó vacsorát, egy gyáva népnek…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.10.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Hozzátok szólok…

Valaha megszületett a bűn, s a szeretet. Az ember jogot formált e földön, hogy egymás szabadságát elvegye… A régmúlt kora ma is él…, hazaibb a többinél…

Ma is szólnak Isten nevében…! A vallás erodálja oltárát, s vele kopnak festékek. A földi ” Isten” nyomort, s betegséget hozott, úgy hiszem én régóta itt van a gonosz…

Nem járunk mi ma már templomba, s a lelkészek is ott ülnek a maradék hívekkel a padsorba. Imádkoznak…, vérben úszik Európa, s mi a hulló nemzetekkel tűnünk el sorba.

A színházakban van és volt is mindig  főszerep, neves és ismeretlen színészek játszák el ami volt, s lehetett. De csak a függöny az, ami máig is titkokat rejteget.

E föld szomját az események folyója már nem oltja. Egy sötét óceánba ömlik, hol fáinkat s a vetett ősi hitünket e show képe gyermekeink előtt lassan sorvasztja.

A hiba bennünk rejlik, míg mi színházba járunk, addig a súgók gyermekeinket is cseppekben megmérgezik. Az égből szál alá, halkan, lassan, éjjel hátba támadván…

Na de mi az, amit eddig tanultunk…? Semmit, a nagy semmit! A jólét árulja fekete piacán a nyomorúságot, tessék végre észrevenni…

Úgy érezz, mint vad a szélben utazó szag üzenetét, s csak az orrodban bízz…, segíts magadon az Istenért! Ezer és ezer kalász közt, te legyél az ki él a nemzetért!

Nézz körbe, hova tűntek a kovácsok, hol vannak a szőcsök, a takácsok? S te merre indultál, hol a szó nem ért bizonyosságot? Gyermekeink ma kijelentik…, hogy nem akarnak családot ?

Nem tudom, hogy értetek e engem?

Fohászkodjatok, hogy egy nagy ember megszülessen. Kiben lángol majd lelke nemzeti himnusza, s vára a haza, fején a szent korona…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.