Szerző: Zsuzsi

Megszülettem és tartozom.
Életemhez, családomhoz, barátomhoz.

Cseperedve s talányba forgok e világba.
Segítséget remélek, de az emberek úgy érzem megmérnek.

Kérdezem hogy ki vagyok, s hova tartozom, de tinédzserként nem tudom.
Zavart elmém kiállt, segítsetek most rajtam..hol az irány!

Teher alatt növök és a kérdéseim világa egy átláthatatlan étert jelenít meg nekem s itt van még az elégedetlenség álma.

Magam Igazságára szomjaztam s életemet firtattam,
egy hamis jövőbe láttam és csak egy gondolatra vártam.

Tartoztam én mindenkihez és a semmihez,
polaritásom egy időben volt változó, időszakosan átható.

Némán kiáltottam, engedjetek szabadon s magamat átadom…
Nekem tartoztok s én tartozom, tudjátok ti jól, én most a magam világa éterében álmodom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.10.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Mókus kereke, az embernek a belső ketrece.
Hajtja, hajtja, az elméjét uszítva s erejében megosztva.

Adrenalinban gazdagon lelkében parlagon
hagyva mindazt, mi idő s nyereség s közben félreérti életét.

Az idő kerekében minden változó és időtlenségében átható, mi nem nevezhető életnek s nem magyarázható szerepnek.

A kerékben minden más s egyben ugyanaz, mi az élet értelmében céltalan, annak sebessége korban hasztalan.

Ha korban fékeznéd, nem értenéd lényegét, minden kornak sebessége, mérhetően látható, erényben s lélekben pedig változó.

Ha a kerék lassul az a bölcsességed hatása, ahol a
tapasztalat s remény kíséri majd utad végéig mi hozzád felér.

Minden kerék fókusza az emberi társadalomnak egy mókusa, sebességben s izgalomban szédülve szalad élete kerekében, vénülve.

Majd kiszállva a kerékből, visszagondolva és megértve a mesékből, látja az idő értékét, s közben lassítja a jövőbeni érzékét.

Ha felhő borítja az eget lelked hívja a napot, hogy szívedben álmodva megélhesd majd a holnapot .

Mindenki saját maga dönti el kereke méretét, élete értelmét, s sebessége mértékét.

Ha a kerék lassan forog, életed filmje előtted forog. Élvezheted, láthatod, miben életed értelmének lényegét várhatod.

Minek a kerék, hova a sebesség, ha életed kerék nélkül is nyereség.
Minden reggel felkel a nap s veled marad, míg lelked fény forrása energiába nem fakad.

Gondolatod kerekében, éld meg a pillanatot élményében, mi több, mi boldogság, ott szeretetben az orvosság.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.10.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

A honvágy szüntelen lelki tusa, mi az anyafölded néma suttogása, lelked terhén állva nyomaszt téged e világba.

Anyafölded érzelmeidre ható világa, a lelked hovatartozásának imája. Szüntelenül üzeni, hogy honvágy nélkül élni nem tudsz, ahogy a fagyökere a talaj hiányában sem tud.

Mint a villám úgy üt be honvágyad tudata, mi a lelkedet uralja, s csak az alkalomra várva figyel majd, hogy visszatérhess e világba.

Veri szívedet, szorongatja torkodat, néma bánat kíséri arcodat, tudatja ő veled él, míg lelked hazatér.

Honvágyad megszűnik majd, ha anyafölded éterében éled életed, hazatérve nyugodalmad, majd az utad végén megleled.

Érchegyi Csaba Rudolf

Ajánlom Öcsémnek s családjának, az végső hazatérés napjára!

Létrehozva: 2020.10.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

A világ bajban vaskornak végén áll, emberek száma már a végtelenbe áll.

Aranykor küszöbén vigadva öröm él, vakon félig ijedezve az emberi élet peremén.

Az ördög munkálkodik vírust futva látva, emberek szenvedését töltve e rothadó világba.

Ki az ki tervez, mit sző és hova tart, az emberek kínja a végsőkig kitart.

A megoldást a szeretetben látva, bízva istenben a próbát kiállja.

Tudja, lényét a vírus nem viheti, mert szabad lelkét az univerzum egy életen át öleli.
Mire végzetes tette célját éléri, isten sem bocsát meg senkinek ki kéri.

Nem érti az ember sorsát sem jövőjét, várja a nappalt s éjszakát, mint reményét.

Ha a megvilágosodás eljő az ember tettét megbánja, s tekint majd e kietlen világba.

Keresi helyét jövőjét álmait, s megérti majd az igazi vágyait.

Az ember egyszerűen látva a semmiben tekintett, csak a szeretet volt ott miből erőt merített.

Sugallva mindenkinek és egy hitet vallva, erőt sugároztak a jövőben, tiszta szívvel csalva.

Később lelkét mindenki istennek ádja, ezzel koronát téve az új világra.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.10.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Karomban zárva átélve, emberként megélve, tudva és remélve a holnapot, köszöntöm majd e napot.

Kitől mit reméltem magam sem értem, adtam vártam s igazságot kértem, hála helyett vereséget éltem.

Paranoid eszme rabolta időmet, de a hála nem maradt el idővel beérett.
Tudtam hova tartok, de nem láttam semmit, emberek súgták hol a hited, nem hitted eddig.

Hova tartasz, ha nem éled meg a semmit, hála tölti ki szívemet mert nem értek semmit.

Békére lelek nyugalomra vágyok, s az emberek számában jóságot látok.

Várom az időt mikor hálám elérhet, mindenkihez mitől remélhet. Éld a napod hálával telítve, lelki békéddel merítve.

Mutass példát a gyengéknek, mert ők a hálából is megélnek.
Egy nap majd mikor újra születsz, hála tölt ki mindent, amit üzensz.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.09.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!