Vaskorban születve, emberként társadalmi gyökereket eresztve építkezel s rendelkezel.
A kor mint száguldó komfris visz át az életen. Javak rabjaként kihagyva a képeket, perceket s érzelmeket, melyben életed értelmét vesztheted.
Ha az utadra nem veszed meg jegyed, gyalog lépésről lépésre éled meg az életed.
Szüntelen fejlődés szüntelen vágyat hoz, melyben ott a kísértés, hogy álmodozz.
Ha a fejlődéssel tartasz, te magad maradsz idő nélkül s hiába, sorsod rabságát kiálthatod a világba.
Meghallgatásra már nincs esély, idő kereke csak előre menve él.
Sorsod elfogadva s a magad világába végtére megnyugodva, nem félsz már, ha költözöl égi otthonodba.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.14.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!