Megszülettem és tartozom.
Életemhez, családomhoz, barátomhoz.
Cseperedve s talányba forgok e világba.
Segítséget remélek, de az emberek úgy érzem megmérnek.
Kérdezem hogy ki vagyok, s hova tartozom, de tinédzserként nem tudom.
Zavart elmém kiállt, segítsetek most rajtam..hol az irány!
Teher alatt növök és a kérdéseim világa egy átláthatatlan étert jelenít meg nekem s itt van még az elégedetlenség álma.
Magam Igazságára szomjaztam s életemet firtattam,
egy hamis jövőbe láttam és csak egy gondolatra vártam.
Tartoztam én mindenkihez és a semmihez,
polaritásom egy időben volt változó, időszakosan átható.
Némán kiáltottam, engedjetek szabadon s magamat átadom…
Nekem tartoztok s én tartozom, tudjátok ti jól, én most a magam világa éterében álmodom.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.03.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!