Mókus kereke, az embernek a belső ketrece.
Hajtja, hajtja, az elméjét uszítva s erejében megosztva.
Adrenalinban gazdagon lelkében parlagon
hagyva mindazt, mi idő s nyereség s közben félreérti életét.
Az idő kerekében minden változó és időtlenségében átható, mi nem nevezhető életnek s nem magyarázható szerepnek.
A kerékben minden más s egyben ugyanaz, mi az élet értelmében céltalan, annak sebessége korban hasztalan.
Ha korban fékeznéd, nem értenéd lényegét, minden kornak sebessége, mérhetően látható, erényben s lélekben pedig változó.
Ha a kerék lassul az a bölcsességed hatása, ahol a
tapasztalat s remény kíséri majd utad végéig mi hozzád felér.
Minden kerék fókusza az emberi társadalomnak egy mókusa, sebességben s izgalomban szédülve szalad élete kerekében, vénülve.
Majd kiszállva a kerékből, visszagondolva és megértve a mesékből, látja az idő értékét, s közben lassítja a jövőbeni érzékét.
Ha felhő borítja az eget lelked hívja a napot, hogy szívedben álmodva megélhesd majd a holnapot .
Mindenki saját maga dönti el kereke méretét, élete értelmét, s sebessége mértékét.
Ha a kerék lassan forog, életed filmje előtted forog. Élvezheted, láthatod, miben életed értelmének lényegét várhatod.
Minek a kerék, hova a sebesség, ha életed kerék nélkül is nyereség.
Minden reggel felkel a nap s veled marad, míg lelked fény forrása energiába nem fakad.
Gondolatod kerekében, éld meg a pillanatot élményében, mi több, mi boldogság, ott szeretetben az orvosság.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!