Térben és időben fényben úsztam merengve, láttam hogy mit írnak a csillagok, miben láthatom a jövőmet s e napot.
Csillagok közt barangoltam, csak egy kérdést latolgattam, hogy hol keressem a választ, s mi a születésem célja, miért jöttem tanítani a fényt hozva, írva.
Lebegek én ég és föld között egy ősi tudattal megáldva, s hogy kihez érkezem majd a jövőben, csak ők tudják a sorsom útját megáldva.
Ég és föld harmóniája bennem él szívem lelkem sarjaként, hiszek lelkemnek s nem a szememnek, mert tudom ki vakítva eretnekként él, annak az új világ nyugtalanságot és szorongást ítél.
Ég és föld az otthonom világa, fényben utazom e fizikai világba. E kettősség örökre fennmarad, s bízom istenben hogy a lelki szabadságom megmarad.
Csak a tanultak és a veleszületettek utazhatnak tudásukkal az időben, s elbeszéléseik utat nyitnak majd a jövőben.
Spiritualitásban megérve, az élet italát kimérve, élünk harmóniában ég és föld között a magunk világában.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!