Elmék álmok eszköze, papírt s vásznat tartva, a művész előtt meghajolva, s az alkotások szépségben élnek, lélek nélkül álmodozva.
A rajztábla merevsége s a művész tehetsége az ihlet pillanatában mesél a világról, ahova költözne a mester a szobából.
Rajztábla létében, minden vonalat és könnycseppet síkon s térben átélve, tartja magát az időhöz, szó nélkül a merevségében megélve.
A tábla a művész igaz és hű barátja, biztosítja anonimitását s a művészt, hogy a művészete nem várt hiába.
A tábla gondját s a sorsát csak a művésze viseli. Együtt léteznek s tévedtek, amit a papíron s vásznon megálmodva egykor végeztek.
Mindkettőjük ideje és kitartása számadó, de végül a tábla és a művészet marad állandó.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.22.
Jelen irodalmi mű. a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.