A világ része vagyok az örök élet forrása, természet az istenem s én a fohásza.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.13. (Cseppnyi élet)
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Szerző: formaldehid
Kategóriák
Légy – Ott
Ahogy megláttam őt legyeskedni kezdtem, szálldogálva jött ment és én csak hesegettem.
A légy ott-ra csaptam le idővel, éreztem, hogy ez az érzés most jött el.
Legyünk itt,…boldogan szóltam, vártam és lecsaptam gyorsan.
A légycsapó hálóján egy freskót láttam, de valójában csak egy turmixot csináltam.
A történet okán nem legyeskedtem tovább, a diófa alá ültem vissza és szívtam a pipám tovább…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.14
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Lám a – Láma
Egy vidám vasárnap derekán, szellő vitt minket s várt a pusztaság. A perzselő nap tüze alatt a hullámzó fűtengeren hajózva, birkák köszöntöttek minket sorba.
Lám lám, mit láttunk, lámák figyeltek a határon. Kikötve a lámák horgonyoztak le s a pillanat hullámain lebegve a nyugalom ült szívünkre.
Zabot vittünk a csűrből hogy le ne köpjenek, s mikor oda jöttek kíváncsian velünk szemeztek.
Szerelem volt az első látásra, körbe jártak minket s némán marasztaltak a pusztába.
Az volt az állatvilág egyik fenséges csodája s a szemével igézve kérdezte, hogy emberként miért jöttél a pusztába.
Egy kérdést sugalltak,…
mi hozott hozzám ember, tedd fel magadnak.
Egyként némán és röviden fogalmaztuk meg, mi a természettel születünk s halunk meg.
Hazafelé a közös élmények kísértek ki minket a pusztából, de a mosolygó pillantások üzenték, hogy a barátok közt nincs határ, se akadály a világon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Rigótündér
Esti árnyak alatt énekelt a rigó, holdvilág hívta őt álomra, s egy lágy meleg fuvallat takarta be őt a faágon ringatva.
Álmodott a rigó egy tündérmesében járt, s a hold fényes madaraként egy aranyrétre leszállt.
Az aranyréten egy ezüst tó csillámlott, amiből a madár ivott, s tündérré változott.
Minden benne élt már, csobogott mint a víz, a fák hangján szólt, s minden állat nyelve egyszerre az övé volt.
A növényekkel lélegzett, a rovarokkal beszélgetett s a szarvassal együtt bőgött és közben sutákat szeretgetett.
Az álom szépsége vette körül, a bölcs tündérek koronázták meg álmát, s a reggeli nap jött érte és elhozta minden vágyát.
A reggeli napfényben fürdőzve felébredt álmából, s dalolva köszöntötte az erdő lakóit és csicsergett e világról.
A rigó az erdő madaraként költötte ódáját, és mindenkinek eldalolta a tündérek mese világát.
A rigótündér mindent áthatott, s ha kellett ég és föld között is szállhatott…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Szeretetre ébredni
Egy este megesett velem, hogy egy nem várt szerelem kopogott be nekem.
Belépve a vasajtón csókjaival bilincselt, s ruhájából kilépve szemével igézett s én benne vesztem el.
Elvesztem, mert érzelmem az elmémnek parancsolt, átadtam magam visszacsókolva s élveztem, mi a pillanatban akkor az enyém volt.
Az együttlét fényes csillagjai a szemünk fényében ragyogtak, s egymásban kutattuk a jövő válaszát, mi az ami össze tartozhat.
A vágy elcsendesült vihara után az érzelmek leple borított mindent, ami alatt megpihenve a szeretet fogant meg, s tudta, hogy a kehely szenthelyére jött el.
A történet a lelkek egyesülésével nem számolt, a sors ébresztett fel minket mi az álomról beszámolt.
Egy csoda született mi egy lélekként jelent meg, s üzente nekünk veletek vagyok, szeretlek.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Elindulva hazatértem
Reggel ébredezve a hátamat süti a nap, madarak csicseregnek az ablakom előtt s a földről kapdossák a magvakat.
Gondolkodva a felkelést halogatom, s tudom hogy vár ma is a holnap, hol a nappalból az álomban ébredve, a feltűnő pillanatok üzenetét megkaphatom.
Napfényben indultam utamra, az ajtón kilépve a fák köszöntve bólogattak s a szél postájával valamit nekem üzenni akartak.
Míg sétálok befelé a forgalom zajában elmerülve, látom az emberek szemét a világ sorsába szenderülve.
Szerelmes párokat s magányos embereket látok, kik a jelen pillanatait élik s titkon áldást kérnek, hogy az Isten vigyázzon rájuk.
A piacon végig haladva élők és holtak közt lépkedtem, s elgondolkodtam azon, hogy mit is tehetnék, ha a holtak lelkét kérdezem.
Gondolataim egy kávézóig vittek. Az ablak mellé ültem s kifelé merengtem, csak a felszolgáló ringatózó keblei s egy mosoly ébresztett fel, hogy a kávémat kikérjem.
Odakint mozgásban volt minden, csak az épületek álltak és sugallták nekem, hogy a kő mi marad, de ők is idővel a csiszolásra várnak.
A kávézóból kilépve az eső illata vitt sebesen, s a dolgom végeztével egy tál leves várt otthon, mit a barátnőm főzött énnekem.
A forró leves íze bennem mindent lecsendesített, s a gyertya fénye világította meg arcomat, minek üzenete az estébe burkolózva mindvégig fennmaradt.
Éreztem, hogy a nyugalom biztonsága szülte egykor szeretetem s a gondoskodás üzente, hogy te vagy a mindenem kit az Isten teremtett énnekem.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 04. 27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Egy lépcső teteje
Egy lépcső mi a fán tekeregve vitt engem az égbe, fokain emelkedtem s egy felhőről léptem az égszínkék égbe.
Gondolatok sugallták, hogy az élet a tudás útja felfelé vezet, hogy milyen hosszú lesz és meredek, még az isten se mondja meg.
Fentről alánézve mindent láttam. Egy térkép volt alattam s a napfényben csillámló tenger gyémántszőnyegét az emlékembe zártam.
Rá kellett jönnöm út közben, hogy a lépcsőt én magam építettem s a világ teteje ott van, ahova én azt tettem.
Út közben eggyé olvadtam a világgal, anyagokba születve vándoroltam,…hol sok mindent láttam. Voltam kavics és delfin is,… az óceánokat jártam az öblökig.
Az utam során a szennyesem is kimostam s hófehéren már a mennyország kapuját keresve, hirtelen ott voltam.
Kopogtam s vártam, de egy nyitott ajtó előtt álltam. A saját hangom hívott be és megrémülve láttam, hogy gyerekként a fényben ott álltam.
Egy új család várt engem kiket fentről láttam, áldásként érkeztem s amíg nem beszéltem, a szememmel üzent nekik, hogy én rátok vártam.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Kategóriák
A moly sors
Egyszer a molyokkal egy könyvben mojoltam, a tartalom emésztése közben a megrágott szavakat foltoztam, de így sem értettem, hogy a lyukak közt mit olvastam.
Tudtam a molyokban megbízni nem szabad, mert könyveket s ruhákat esznek roskatag.
Mohók és neveletlenek, kik a könyvből sem tanultak még eleget.
Szórakozásként moly majálist rendeztek, hol a megevett könyvekből, rendszeresen idéztek.
Nem irodalmi estről van itt szó, csak a szavak ízét áltatják s hogy mit értettek a könyvből, azt már ők nem firtatják.
A moly történelmének mindig nyoma van, hiszen megszállóként a könyvekbe s ruhákba vetett tetteiknek mindig oka van.
Ruha nélkül élnek gondtalan, a divatot kajálják, míg a ruha nem lesz hasztalan.
De a molyok gondtalan élete illatba fulladt, levendula csokrot kaptak s vége a most-nak.
Hangyák jönnek értük temetni, s mielőtt elvinnék őket az utolsó rágás joga mellett a kérdést megejtik.
Igaz az kicsi molylepke, hogy életed során mindenki téged irtott ha tehette?… De ne rágd magad folytatta, mert amint lehet mi megeszünk, s ürülék leszel holnapra.
A kenetet feladta, s a molyt e bölcs idézet után seggbe is harapta…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Költőt költeni
A költő anyjának kelyhében egy mag érett. Állapotosként éjjel sarja magnyi verseire felébredt s várta a művészt, hogy áldásával idővel beérjen.
Megszülte gyümölcsét és mikor első hangját hallotta, az anya arcára a mosolyt rajzolta.
A két szív egyként kalapált s közben némán kimondta, hogy a boldogság és a trauma egymás könnyeit elmossa.
A költő a fénybe élve már szülte villanásaiban utazott, s tudta, majdan papíron üzenhet a világnak s a tintával nyomot hagyott.
Írta, ne vesszetek el a gondolatok közt, csak álljatok meg egy pillanatra s tegyétek magatokévá, mert nincs ki visszahozza.
Írásainak lényegét a költő feldolgozta, versben üzent, hogy megértsd Ő neked a magját adta.
Az elvetett magot te magad locsolod, s ha kihajt, magjait annak adod majd akinek akarod…
Minden mag egy kis világnyi üzenetet hordoz s ha sarjadó virágként megpillantod, léte értelmét tükrözi neked s a napfényben oldoz.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Cseppnyi élet
Az élet tengeréből egy cseppnyi jutott nekem, de minden benne van mi éltet, mert velem teremt.
A körforgásban élek, hol a melegben felszáradok, majd esőként hullok a virág kelyhébe, ahol méheket itathatok.
Születésem után örök életet kaptam, gyakran a szerelem könnyei ragadtak el, miben laktam.
Mikor az érzelem hulláma a szem partjára vetett, csillogva hullottam, míg könnyeim forrása a tengerbe vetett.
Sósan, édesen és keserűen létezem, de ezt csak a fény és szél, mint anyám s apám érthette.
A világ része vagyok én is, mint az örök élet forrása, a természet az istenem s én a fohásza.
Élők vagyunk mindent táplálunk, ha makulátlan a tisztaságunk, ablakot nyit s látjuk világunk.
Nincs helyünk, állandóan utazunk, cseppként a szivárvány fényében gyémántként ragyogunk.
S ha egy virág könnyeként születnék újra, a napfényben párologva szállnék, s hullanék egy tóba.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.16.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.