Szerző: Erchegyi Csaba Rudolf

Kategóriák
Versek

Vágyakozás

Ma az elmém diktál, s viszi kezemet. Régi színes ceruzáimmal rajzolom le azt, amivel álmodom, de nem mondhatom el senkinek.

Elmondanám, ha szívem börtönéből kiengedhetném hangomat. De sótlan arcom édes gondolatai közt most minden szavam bennragadt.

Belső kürtöm hangja, mosolyom szabad láncainak rabja. Tétovázom…, s úgy érzem magam, mint egy ártatlan félénk idióta…

Lángol a szívem, s forrásom tiszta vize reá folyik közbe, gyermeki páraként szállok én feléd, rajzomon felhőnek nőve.

Árnyékod lennék, s várnálak lelkem szerelmes színpadán.  Édes kis szívem, ébredj…, s költözz belém, te örök napsugár!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 12.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy perc

Egy perc álom volt, ez a földi élet…

Egy percért jöttem, s benne éltem…

Egy szép gondolat magjának sarja vala, egy időben tündöklő virág, hozott engem haza.

Nyílva ébredeztem benne, hogy mily szép is az élet. Egy perc elég volt, hogy belássam, megérte…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.12.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nagymama

Ősz haja volt, rövid hullámos. Mosolya, nyugalmat sugárzott.

Alacsony lett, s kicsit billegett. Főzött rám s várt engem, mert szeretett.

Az esti ropogó tűz előtt, sokat mesélt. Világáról szólt, benne sok-sok szenvedély.

Új ruhában nem járt, de könyve volt jócskán. S drága emlékei, szíve ládájából borultak reám.

Teste, mint egy őszi sárguló levél, szeme tükrében született meg e költemény.

Majd egy nap kabátja a fogason maradt… Mosolyát hagyta hagyatékként, ez a szabad akarat…

Érchegyi Csaba Rudolf

2023.11.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kategóriák
Versek

Macskafogó

A macska két napja nem

jött haza, eredendően

szürke lompos a farka.

De ma sem jött haza…

Grafit szürke szőrével üzent,

s szállt az udvaron tova.

Barátom lett, ki valaha teher

volt… Harcolt, hogy társam

lehessen, mindig udvarolt.

Este van, még sem jött haza…,

Schafranek a kandúr, kinek

itthon volt már szava…

Kerestem őt, s üzentem a széllel…

Egy csepp esőben csomagoltam

be otthonát, tejesen képében.

S ha viharban majd elered az eső,

nap szárítsa utad, s igyekezz

szőrös barátom hozzám hazafelé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hiány

Hiányodban, én elvesztem.

Mi táplált, az most éheztet…

Merre vagy, ki engem ölelt.

S ha hívlak nem szólsz, nem felelsz…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A mámor bí-bora

Fénytengerben lángoló vörösbor, íze, mint egy koldust felkarolt. Poharam tüzében vérem ostora, titkaim s szavaim szelencéjét egycsapásra nyitotta.

Tisztán csobogott bennem minden gondolat, hallgatva vallottam be, mit kimondani nem szabad. A csend hírnöke voltam én, ki egy korty igazságot tárt elém.

Később a mámor szépített meg, s hamvasztott el ízének illatában. Idővel némán csendesített el, mint egy édesdedet anyja kebleinek otthonában.

S végül legyőzött, mint rómait pártusa! Hülő parázs hulló hamuszőnyegére írva küldte üzenetét: a mámor öröme hajlék, s benne minden búnak otthona…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Balaton

Alászállt őszi habos hegyek s zöld dombok feküdtek a part szélén. Lángoló tűzfolyó vágva át a tó testét, itt a reggel múló éjjelén.

A tihanyi ormos dombok iránytűként mutattak nekem hazafelé, éke az apátság volt, mi uralta őt, fenn a domb tetején.

Lábam előtt kikötők hevertek, bölcsőjükben hajók ringottak, s fénylettek. Felettük egy sirály szellő hátán utazott, hófehér tolla a napfényben csillogott.

A parton csak pár műkedvelő értékelte  velem az ébredező tájat. Szemem tükrén át festette meg gondolataim, s e képben én szereplővé váltam.

A nap aranyló hídját a Balaton tükrén szorgosan verte és verte, s mire partot ért volna, fejét lassan-lassan méltósággal felemelte.

Nádasból béka szólt kuruttyolva, ki a gólyától sem tartott már…, s az emelkedő tűzgömb sugarai simogattak végig mindent…, jó reggelt balatoni táj…

Érchegyi Csaba Rudolf

Balatonfüred, 2023.10.29.

Kategóriák
Versek

Könyv-tár

Eljárt az idő az ősz felett, s a hideg szél kabátja alatt megfestett leveleit sepregette. Jött a tél hűvös lehelete, s a nap tüzes csókját fátylával takarta le.

Csendesedett minden. A falu andalgott, nem szólt semmit, s a nyugvó város halk szava sugallta az utca népének, az idő nem vár …, benne nekünk el kell veszni.

Könyvtárba mentem, hol falak vettek körbe. Könyvből épültek azok, tele bölcsek munkájával töltve. Ott a tudás súlya oly nagy volt, hogy az étert csendre teremtette.

Utazók voltak benne, mindenki elméje szinte a könyvhöz volt kötve. Néha-néha egy köhögés, s szék csikorgás ébresztette azokat, ki még nem voltak elmélyülve…

Olcsó szórakozás ez a művelt, s műveltetett gazdagnak, szegénynek. Kik a tudás fája alatt egy-egy almáért nyújtóztak, némi megváltást remélve.

Elfáradtam, s egyben kipihent volt állapotom, gondolataim szülték e falak közt pillanatom. S én elégedett voltam akkor, úgy tudom…

Felvillanó éles, kíváncsi, s méla tekintetek voltak itt a meghasonult arcok végtelen óceánján. Szárnyaló elmékkel utaztunk azon, s tudtam, kívül-belül minket a végtelen világ vár…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.10.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Festői est

Az esti napfátyol képét felettem a felhő fűszerezte, s a város narancsos szürke hálójának részletét, világos zakómra rajzolta le.

A nap dunyhája alá, ágyba tért. Estbe születő álmos gondolatok ébredtek s aludtak el, csak a csend ígért…

A körúton sétáltam, este volt, hallgattam a buszok távoli moraját, mi a szélben robogott, s halkan távozott a sötét félhomályon át.

Fázni kezdtem…, s feltört bennem a holnap képe… Pislákoló fáradt elmém, sajgó lábaim színpadán a másnap eseményeit játszotta el nékem…

Egész testem égett, gondolatom a napot búcsúztatta, bízva reméltem, hogy egy új nap első lépésében nem botlom el a holnaphoz szólva.

Az otthonom járt eszembe, hol első nagy leheletem, majd fekhelyem köszöntve simogatja, s a másodikkal elmém csitítom el, a mai napot átgondolva…

Éjfélre hazaérve, mint roskadó épület zuhantam az ágyba, s a nyitott ablakon átszűrődő holdfény alatt, egy őszi bús tücsökzenekar kísért engem, s vitt át az álom otthonába…

Érchegyi Csaba Rudolf

Budapest, 2023.09.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lángoló rózsa

Szemedben vörös-rózsa nyílik, ha rád nézek. Érzéki forró csókjaid forralják fel véremet.

Lángoló vízesésként, folyód tükrén nyugszom s alszom el. A hantig csókolj, s nekem csak ennyi kell…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.