Alászállt őszi habos hegyek s zöld dombok feküdtek a part szélén. Lángoló tűzfolyó vágva át a tó testét, itt a reggel múló éjjelén.
A tihanyi ormos dombok iránytűként mutattak nekem hazafelé, éke az apátság volt, mi uralta őt, fenn a domb tetején.
Lábam előtt kikötők hevertek, bölcsőjükben hajók ringottak, s fénylettek. Felettük egy sirály szellő hátán utazott, hófehér tolla a napfényben csillogott.
A parton csak pár műkedvelő értékelte velem az ébredező tájat. Szemem tükrén át festette meg gondolataim, s e képben én szereplővé váltam.
A nap aranyló hídját a Balaton tükrén szorgosan verte és verte, s mire partot ért volna, fejét lassan-lassan méltósággal felemelte.
Nádasból béka szólt kuruttyolva, ki a gólyától sem tartott már…, s az emelkedő tűzgömb sugarai simogattak végig mindent…, jó reggelt balatoni táj…
Érchegyi Csaba Rudolf
Balatonfüred, 2023.10.29.