Címke: Búcsú

Virág, nyílj, nyitottsággal hívj.

Mutasd magad, szépséged bennem örömöt kovácsol, illatod érzékemre hatva egyre csak fellángol.

Minden virágzó virág pompája, az életem egyes pillanatait megtöltő forrása.

Lágyan ringatózó szárak kecses mozgása, megmozgat bennem mindent mi a világom virága.

Ha az élet fényforrása elapad, hervadva búcsúzom a múlttól s a fényben születek újra virággá, ahol az örök életem színeiben nyílok újból.

Ahogy a mag teremtette jövőmet a múltból…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020. 12. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Hajnali szél fújja a víz felszínét, harmat cseppek mossák ablakod üvegét.

Emelkedő hőmérsékletben ébred a természet, rovar s madárvilág zenéiben ott van a költészeti vihar.

Emelkedő fénysugár, fényjátéka a felszínen, megtörve sugarával a tájképet színeiben s mindenben.

Egyszeri folyamat a napi pirkadat, ha lekésted, nincs megismételhető pillanat.

Minden időről időre változik, s szépségéről álmodva lassan távozik.

Pirkadat a kezdet az új nap reménye, miben távozik minden rossz, mi volt a tegnap regénye.

Pirkadatban születik a fény, a hang, ami él lelkedben s lélekharangként kongatja szívedet az életben.

Életed pirkadatában figyeld a változást, hogy napsütésben élhesd majd életed mint egy látomást.

Készülj a naplementére ahol búcsút intesz a fénynek s emlékekben burkolózva indulsz majd a sötétségbe..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.