Szerző: formaldehid

Ez az este olyan volt, mint a többi. Válás után az ember, nem tud tétlenkedni.

Írok nyugtalan, éji vízesésként a folyóba zuhanva, tóba érkezem s tükörképként már a hold vagyok, benne jómagam.

Világom hangját hallom, mi csendbe szívbe markoló, láncom tépem s közben szabadságomról álmodom.

Új csend, új öröm s új baj kerget engemet. De nem,…nem engedem, hogy rabként újra elvigyen.

Mindent mit megtettem, betűk s szavak oldoznak. Ha itt hagyom nektek, megértitek, miért lettem s harcoltam…

Tudjátok, ott nőnek fák, ahol magok hullanak, s ha hulló cseppjeink öntözik, új élet vár ránk, a lombok felett, az ég alatt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy este fent jártam az égen, a távoli fény melegített s a hideg ölelt a sötétségben.

Fénymadár árnyékát láttam egy felhőn, gondolatban hívtam őt, s eljött.

Horizonton ücsörögtem mikor fényében leszállt, mesélt anyjáról ki a sötét rabjaként világra hozta a fekete madárt.

Másnap a madarak csicseregték, hogy a fekete madár felettünk reppen, s hívja erőit, hogy szabadságunk vesszen.

Fénymadár ki fent vagy az égen, kérünk gyújts világot nekünk, hogy árnyék se legyen, s vele a sötét madara is fényedben égjen.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.03.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma napsugárban utazó széllel szárnyaltam, s hullámzó tenger ringatott ha fáradtam.

A virágillatokat kértem, álomport szórjatok s az angyalok énekéhez, lelkem hárfáján játszatok.

Forró áramlatok ti emeljetek a magasba, álom és ég között lebegek, zuhanok,… s reggel magam vagyok az ágyamba.

Itt vagyok, de vissza visszahúz még az álom, lélegzetem hangja mossa ki szememből az álmot.

Kitekintve ablakomon át látom, lágy szellő mosdatja a bokrokat, emelkedő napfény festi meg őket, akár a szobrokat.

Kövér róka heveredik le a kertbe, terülő naptengerbe olvad, s tűnik el, mint egy hal a vörös tengerbe.

Közben latolgatom, hogy melyik lábammal keljek, úgy döntöttem a Magyar két lábbal, s úgy felpattantam, hogy még a föld is rengett..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.03.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szomszédjaim, ébredjetek, ébredjetek! Fekete angyal jön most érettetek.

A szabadságról ébren álmodjatok, robajok közt tűzoszlopok törnek fel, vigyázzatok.

Puskapor s vér a romok alatt, néma könnyek sikolya, az arcon ragadt.

Félelmeteket szívetekben oldjátok, öleljétek szeretteiteket s óvjátok e világtól.

A béke harcát most kell vívnod, te vagy ki utódot nemzett s kiben egy nemzet bízott!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 02. 28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.