Egy este fent jártam az égen, a távoli fény melegített s a hideg ölelt a sötétségben.
Fénymadár árnyékát láttam egy felhőn, gondolatban hívtam őt, s eljött.
Horizonton ücsörögtem mikor fényében leszállt, mesélt anyjáról ki a sötét rabjaként világra hozta a fekete madárt.
Másnap a madarak csicseregték, hogy a fekete madár felettünk reppen, s hívja erőit, hogy szabadságunk vesszen.
Fénymadár ki fent vagy az égen, kérünk gyújts világot nekünk, hogy árnyék se legyen, s vele a sötét madara is fényedben égjen.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.03.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.