„Egy életért halni nem kár, de ma egy nemzetért már holt homály…”
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád. 2026.01.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
„Egy életért halni nem kár, de ma egy nemzetért már holt homály…”
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád. 2026.01.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026. 01.16.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A digitális világ etet, a könyv ami táplál…
Egy sorban több szellem is jár…, de a szem repít oda, ahol a gondolat a léttel jegyben jár…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Könnyezik a kék ég,
s felette a nap
tűzben ég…
Búskomor a világ,
vihar, s szelek
ideje jár…
Lángoló csókok
oltják szívem…,
fáj a sebem…
Csíkos ég alatt,
virágos rét
szárad el…
S a világtalanok,
méreg cseppei
érnek el…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.01.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.
Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.
E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.
Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.
Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.
Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.12.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A kétségben oly sok ma a kétség: hiú gondolatok szülte képzetek festménye készül… mi a hamis jelen várandós igazságát csalta el, több ecset kellene polgártársaim, hogy színnel, s ne vérrel fessük majd a jövőt fel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.09.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Reggeli álmos kékellő fényes világ, kócos habjaira írta a nap regényét felettem. Smaragd színében csillámló hullámok szelében írtam meg néktek e versem…
A nap szoknyája alatt üldögéltem a parton, millió és millió lábaival lépkednek rajtam. Kecsesen járkáltak ide-oda, olyan érzés fogott el, ahogy csecsszopóként egykor anyám simogatta arcom.
Ingatag piros vitorlás pecsételte meg a tó vizét, s a lágy szellő tánca ringatta mezején. A nap sugarai úgy szikráztak a tó vizén, mint folyékony higanyként látszó más világ…, kíváncsi tekintetek terhes gondolatait mosta át.
Mellettem szomorú füzek álltak sorba, siratva a nyarat, s kecsesen hajlongva a szélben szálló muzsikaszóra. Bozontos frizurájuk árny világa szőnyegén, s a fény körül ölelte…, anyatejként fojt szerteszét…
E parti sétány csipkéi körbe rajzolták a tavat, macskakövek heverésztek a léptek hangjai alatt. Ezrek zászlói lobogtak a kócos nádas erdején, s így öltött köntöst, árnyas ezüstben szürkülő narancs színeinek estéjén…
Gondolataim a lemenő nap tűzében pernye hajóként emelkedve tova szálltak, s az ébredő szél karmestere vezényelt e világi orgonán…, dúdolt az ősz karjában a langyos szellővel, így oltotta el az ég mécsesét….
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.09.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Zongora szólt egy vöröslő ablakon át, a csendet simogatva keltette egy vidéki utca világosabb oldalán.
Ősz volt… Hűvös estnek sötét takarója szállt alá, s a hangok szivárványa járta át, az utcán sétáló emberek alvó gondolatát.
Egy pad volt a ház előtt…, régi beton vázas, piros kopottas ülőkével. Egy pár némán üldögélt ott, a hold fényében.
Szívüket a húrok hangjai markolták, s ölelték át. De az andalító zongoraszó dallama, néha egy gőzös robajába csapott át.
Künn hideg volt, álmodozó párok akár több kőszobor… Hangokban született az érzelem, s a dallam világa sem volt véletlen.
A zene sugallta üzenetét a szíveken át, szavakat fojtva meg, s szólamaival varázsolva át az est eseménytelen utcáját.
A művészt izzó vörös függönye takarta. S az átszűrődő fény teste árnyékának hullámait, akár egy vászonra angyalként rajzolta.
Elesteledett, kottában szunnyadt minden dallam játéka, s a szoba sötét színpadán a mosoly csókja a fényt oltotta.
Kar a karban ballagott az utca népe hazafelé, s a zene esti fényében kinyílt virág szirmai játszottak tovább, a szívek legmélyén….
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. 11.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ha a bor templomába lépsz…, az első kortyé a történelem, a többié a jövő s a végtelen…
2024.11.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.