Gondolati síkon teremtettem a megoldást s alkotva fogadtam az isteni feloldást. Bizakodva mentem mindig előre s csalódásban ébredtem az erőmre.
Bölcsességem egy ideig váratott magára, életem nagy részében vak voltam, hiába. De Damoklész kardja fejem felett vigyázta, tetteim felelősségét a világba.
Mindent vállaltam sikerben s bukásban, magammal elszámoltam e rothadó világban. A teljesség előtt kíváncsian álltam s kerestem a jót, mire ezidáig vártam.
Lehetőséget kapva élve a tudással, végül megosztottam érzelmeimet a mindenható világgal.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.