Fehér angyalnak látszott mi született, ő tudta magáról hogy nem így van s csak nevetett.
Időben utazhatott, energiák felett uralkodott, s csak egy parazita volt mi a föld éteréből jóllakhatott.
A dimenziók kultúráit kovácsolta össze, a jövőt szárnyai alatt árnyalta, mi alatt a múlt történelme csak egy érv volt, mire hivatkozott ő hol a félelem egy név volt.
Világokat épített magára, s ő maga volt ki a történelem szabályozását csinálta, eszközével, a pusztítással élt e világba.
Minden titok minden rejtély csendben honolt, míg az emberek harmadik szeme meg nem látta a fekete szárnyat, kit az apokalipszis eljöveteléért okolt.
Egy nap döntés született s az univerzum tanácsa a föld megmentésére sietett.
Fekete szárnyak hullottak az égből s égő trónjuk látható volt a mélyből.
A nemzetek hangja már egy nyelvet beszélt:
Egy akarattal kiáltották, hogy a gonosz nem uralkodhat e világba míg a természet a földet s ember védi, Isten alatt megáldva!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.02.14.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.