Hónap: 2021 március

Kategóriák
Versek

A vizinyúl halála

Minap reggel a nap oly csodásan kelt fel, a völgyben emelkedve mosolygott, s a tó tükrében megmosdott.

Egy nyúl tétovázott hogy igyon e a tóból, tükrében egy másik nyulat látott s megkérdezte a tóról.

Milyen világ az nyúl uraság, hol egy vizinyúl a halaknak társaság? De a mása nem válaszolt, csak álldogált, kérdezve nézett vissza s nem kiabált.

Faragatlan nyúl!  – a tó partján kiáltott, s mikor ivott a tóból, a mása képében hullámzott. 

Elugrott a tótól s szaladt míg bírta, sokkolta vizirokonának, effajta stílusa.

Kimerülve az odúja előtt pipázott s hód barátja arra járva kiáltott: Ne szennyezd a világot!

A nyúl már semmit sem értett s a zaklatott élete itt ért véget…

Eloltott pipáját az odúba rakta s végrendeletében a sekrestyésre hagyta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A lufi szabadsága

Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben.

Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a gázt tartsa bent mert nem lát világot.

Emelkedett s a szél fújta, fáktól bokroktól tartva sodródott s dúdolta.

Gázos vagyok de nem szégyellem, feszes alakom ránctalan s ha vihar uraság felkér egy táncra, testemet átadom.

Szállva köszöntem a borznak s tehénnek, könnyeztem felettük, mert marta testem egészen… nemesebb gáz volt mit reméltem…

Legelők, erdők felett szálltam s a hegyek előtt izgatottan álltam. Áramlásra vártam, de ha jött nem tétováztam.

Egy termik jött mire vártam, s átrepültem a hegyek felett, de ott már fáztam. Éreztem, hogy gáz van, süllyedtem és álltam…

Egy város felett jártam, hol a meleg áramlatok emeltek s kiabáltam, fel-fel, erre vártam.

De nem volt sok idő mire láttam, hogy ráncos testemmel lefelé szálltam. Feszes idomom a múlté lett, s fonnyadt testem a töppedt aszú szemeknek köszöntek.

Csökkenő magassággal siklottam a légben, s búcsúztam a madaraktól, egyenként sorba a szélben.

Egy udvarban landoltam, hol gyerekzsivaly hallatszott, s éreztem közben hogy belőlem a gáz kifogyott.

Alászállva egy gyerek elkapott és mosolyában a napsütés ragyogott.

Meleg sugárzó tekintete áthatott s megértettem, hogy mi az utam célja, mi egy üzenet, amit ma átadok.

A Szabadságot hoztam mi belülről hajtott felfelé, s ha nem hittem volna benne, a rabság eszméje durrantott volna szerteszét.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Aktként születni

Parfüm illat áradt a műhelyben. Ahol a szerelem és a művész erotikája közösült, s a vásznon elméje kezével egy aktot szült.

Az érzéki kéz alkotása a vászon méhén festékként fogan meg, s a testeket később képükben szüli meg.

Minden szín és forma játszott az érzéki világgal, s különös gondolatok cikáztak a fejemben e formai varázsban…

Ma már csodálom e világot s a művészt, kinek szerelme a vásznon talált barátot.

Ez a szerelem az aktok képében ragyogott, s ma már az én erotikus gondolatom is hozzá tartozott.

Később vágyam vonalai a képre rajzolódtak, a művész kezében én ecsetként elsültem, s a festékem vérével a vászonra születtem.

A test mi az erotika szellemét vonzotta, a vágyaim oltárán epekedve, ezt mondta:

Nyisd ki a szemed s éld meg az érzéki világod, s ha a képben utaznál, ott az erotika vár s a művész ki megáldott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sziget

Ma egy barátom felhívott engem, s a szigetről keresett.

Elszigetelten elmélyülve társalogtunk s a barátságunk hangja hidat épített köztünk, melyen áthaladtunk.

Beszélgetés közben egy kicsit ábrándoztunk s a szavaink közt álmodoztunk.

A szavak érintettek s a hely emlékének varázsa, mi felkavarta lelkem és vágyódtam otthonomba a barátom áldásával megáldva.

Szigetek gyöngye és paradicsomának látványa, napsütötte éggel tálalta képeit elmémben s eljutottam e világba.

Hol narancs illat és olíva ligetek borították e tájat, s az égszínkék tenger festett alá egy lábat.

Tenger vitája hallatszott a sziklákkal. Hullámai szüntelenül csapdosták partját, habbal mosva őket, s koptatva alakját.

Messzi távolban ringatták a halászokat, hajójukon a halak gyémántként csillámlottak. A fedélzeten a napfényben úsztak s a halásznak ajánlották fel a múltat.

A parton állva merengtem, s a messzi távolra figyeltem. A szél ébresztgetett s a tenger sugallta, hazajöttél megpihenni mert a sors ezt akarta.

Miután a beszélgetés merengésének bölcsességéből felébredtem, elindultam a szerpentinen s barátommal a beszélgetést befejeztem.

Miután leraktam a telefont, még a beszélgetés sokáig áthatott. Az elme csodája képeiben ringatott, s a barátom hangjának emléke, mi a szavai világával nyugtatott.

Tudtam, se lánc se vírus nem korlátozhatja szabadságom, s ha kell veszett kutyaként élek majd e világon.

A barátság szigete lesz az én országom, s hamarosan találkozunk, jó barátom!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021. 03. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Bor őszintesége

Estének egy esetében váratlan vihar tombolt a társaság életében.

A szép emlékek s az udvarlási szokások kötöttsége volt a téma, csak az ego árulta el, hogy ki lesz a préda.

Mérgezett tudatok eltévedt talánya, nem tálalta az érveket mi visszavinné a világba.

A pohárban lévő bor tükrére hulló könnycseppek, elítéltek mindenkit kik a csepp hangján nevettek.

A vörös óceán erejével igazságok születtek, s egy gyertyaláng világította meg a problémát mit kerestek…

A gyertya kialudt s nyugovóra tértek.

A könnycseppek emlékének hangja lágyan ringatta őket, s az álom vörös óceánján hajózva a megvilágosodás szigetére értek…

Egyenként üzenem néktek:

Megérkezve gondold át, hogy kivel lépsz a szigetedre s ki lesz érted..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az ünnep filozófiája

Ünnep egy alkalom s mindegy, hogy ki tálalja fel a vacsorát az asztalon.

Ünnepen ünnepelj s ne bíráld, hogy miért vagy ott, kiért született az esemény és mit érdemel.

Ünnepi társaságom jókedve gondolatra sarkal, s megtöltöm szívemmel az ünnepi asztalt.

Ünnepek kultúráival építem fel téves eszméimet a romokból. Öregecske váram falain törtem át, egykor – egyként szabadon.

Nincs ítélet sem ellentmondás bennem, így ma már minden vallás ünnepének az asztalához ültem.

Egy szó volt mi elgondolkodtatott: ünnep.

Miattam mennyi év veszett kárba, család s a barátok nélkül a sötétbe zárva.

Ma már a figyelem, az életem része, s bölcsként tanítom a világtalanoknak, hogy gyógyít az ünnep s ha megérted, te leszel érte!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 09.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Nőnapi köszöntő

Nőnap az a nap, mi ünnepelve csak a Tiéd. A világod virágával köszöntelek Téged, hol  csókom is elér.

Te vagy a mi hátországunk, talajunk s hitünk a világba. Mosolyod üzenetének gyógyítása, elfedi, mi a férfi szív szomorúsága.

Minden új generációt megszültetek, a teremtés koronái vagytok, valójában Ti vagytok az ünnep s mi azt ajándékként kaptuk.

Mosolyotok fény és lángként lobog a lelkünkben, tetteitek szeretettel örökké dobogni fognak a szívünkben.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Reggeli csoda

Reggel a természetbe ébredtem s a dér csillogó pázsitját szemléltem. 

Madarak énekelték be a tájat, jó reggelt kívántam az erdő lakóinak és a reggelt ünnepelve éltem a mának.

Megdermedt erdei növények és a deres fák várták a nap sugarait, lágy szellő seperte az erdőt, ébresztve bogarait.

Egerek, pockok reggeliért szaladgáltak s az avart zörgetve felkínálták magukat, a sas madárnak.

Hegytetőn a szarvasbika felkelő nap foltjában fürdőzött, tehenek csatlakoztak hozzá s leheletük felhőként ütközött.

A sakál otthonában a függönye mögül egy nyulat pillantott meg, levadászva a húsán lakomát rendezett s szegény nyúl a sakál gyomrában oda lett.

A nap fénysugarában megtört harmatcseppek, csillogó gyémántként gördültek le a fákról, madarak kortyolgatták s a rügy gyümölcse sem maradt távol.

Messze egy ezüst tó csillámlott, hol az úszó leveleken békák sütkéreztek, reggeli koktéljukat fogyasztották s közben ebédre szúnyoglevest készítettek.

Miután a körforgásból részem én is kivettem, megpihentem a réten s hálát adtam istennek e boldog napért, mit már régóta kerestem.

Ott együtt volt minden, nem kellett semmi.

A napban izzott már a végtelen, mi üzente nekem, haza kéne menni…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy költő gondolata

Versben gondolkodni vagy versen gondolkozni, maga az út, amin elindultam.

Lelkem földjén írva szántok, vetem a sorsom magjait s csak a hajtásra várok.

Egy kútból locsolom a sarjakat s fény táplál engem, hogy a sötétbe ne ragadjak.

Üzenetet küldök, üzenetet várok… Nem számolom a strófákat, csak egy világot látok.

A felkelő nappal kelek én is, leírhatatlan csodák születnek az elmémben, ahol ott vagyok én is.

Szabadságom világa elmém házában él, ki engedem, mert ha nem, míg élek csak az üresség kísér.

Mikor vége lett elmém földi magányának, a fény vitt át a túlvilágra,

s én nem felejtettem el semmit megírni unokámnak.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyban születni

A megtestesült vágyam előttem állt,

mosolyával és illatában a szomjamat oltotta.

Éltem és haltam a világba s a sötétben zseblámpával futottam utána. Verítékem mosta arcomat s közben kiáltottam, hogy merre vagy.

Egyenként mindenkit tapintottam s a sötétben kerestem az illatot,

mit magasztaltam.

De a lámpám fénye nem gyújtott világot, s a sötétben az arcokat nem látva a remény kiáltott.

A vágyaim emlékeimben temetkezett, csendben vártam a sötétben

s a gondolatok öltek meg.

Elaludtam s egy hűvös lehelet csókja érintette arcomat,

felébredve a fényben láttam őt s az érzés újra elragadt.

Nem érinthettem, hiszen angyal volt már, ki az éden kertbe vezetett engem, hol közös őseink vártak már, az ünnepre felkészülten..

Az éden kertjében a fény oltárán, kettőnk lelke eggyé vált

s egy lélekként születtünk le újra a vágy kapuján.

Megérkezve, a szülőkre mosolyogtunk s tudtuk,

hogy mi a két szülő vágyának rügyéből, egy testként fakadtunk.

Ha kérdezitek mi a vágyunk, mit akarunk.

Gyerekként a felnőtt fejünkkel játszani s lubickolni szabadon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.