Hónap: 2021 március

Belső nyugalom árasztotta el testemet,

becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem.

Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg

s csak éreztem, hogy egy érzés kapott el és vitt engem.

Oda vitt, ahol a gondolatok nem vártak többé,

s hol az érzéseim szeme a dimenziókkal vált eggyé.

Magamban utaztam a gondolataimat kizárva,

s egyszerre több kapu nyílt meg bennem a világra.

Érzéseim meleg áradatában sodródtam, érzésre, érzéssel feleltem,

mert e világban magamban csak egy voltam.

Sokat tanultam a nyugalomtól, kikapcsolta látásom,

csak az elmémben utaztam s tudatom vigyázta a világom.

Szemfedőm alatt éreztem igazán, hogy a testem üzente az utazásra készen áll.

Az üzenet hatása áthatott, éreztem, hogy a nyugalmam már nem várhatott.

Így hát visszatértem az anyagi világba, s amit tapasztaltam megosztottam a bölcsekkel, hogy használják a világba.

Minden érted van, a léted megáldva, te vagy ki elmédben a világod kreálja.

Utazzunk együtt e világba!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szürke égbolt alatt hulló ķönnycseppek, a pipám füstjébe születtek.

Lobogó tűz világítja meg arcomat, minden gondolatom képe lelkemben fennmarad.

Megrajzoltam a világom, s ha megérinted lelkem azt is tudni fogod mit kívánok.

Éjjel a nappalokba vágyom, hol a hullámzó vizen csillagok világítják hajómat, s a fény folyóján sodródom és csodákba torkollik minden gondolat.

Ébredezve reggel a fény várt s a remény,

kitekintve a sátramból egy virágszőnyeg tárult elém.

Friss harmat párolgása ébresztette a szunnyadó virágot. A bogarak zizegtek, és igyekeztek inni a virágon.

Mohás sziklákon mentem a forrásig,

hol vadvirágok nyíltak s a szivárvány pompázik.

Forrás az élet vize volt, csobogva táplálta a világot, az élők szomjaztak rá, mint két szerelmes, kinek a csók hiányzott.

Hazafelé minden hang, illat és fény megáldott,

s az erdő szelleme sugallta, hogy a természet szülte e világot.

A sátramhoz érve kérdeztem magamat, mi az mi itt tart s oldja gondomat.

A felesleges kérdés válasz nélkül maradt,

s csak egy érzést indított meg, mit szült egy gondolat.

Az érzés a nyugalom volt, mi fogva tart,

s megértve az erdő lakóit, kiket az emberi civilizáció megzavart.

Gondolkozz el, ha nyugalomra vágynál, mi az mi visszatart.

A Világod mi tiéd, ki a fejedben lakik, s ha hagyod, rajtad uralkodik.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.