Címke: Tavaszi

Száz halál, s mind tanár! Tavaszként hívja lelkem méheit, hogy álmaim virágát porozzák.

A déli napsütötte jég tükrében lángoló szívem látom én, s a fény leple alatt éhezem, a szeretetből ennék még…

Otthon csendben ülök az asztalnál, gyertya világítja meg szántott barázdáimat arcomon, emlékeim tüzét oltom én, egy pohár borral asztalon.

Egy szó sem hagyja el torkomat, magamban számot vetek, életem útját én kövezem s minden gödrére emlékezek.

A gyertyaláng is mesél nekem, előttem könnyezik. Karcsú testén a forró viasz folyik le s gleccser képébe öltözik.

Későre járt már, a hold beköszönt az ablakon, borom végére járva gyertyát oltottam, s gondolataimat elrabolta holnapom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.11.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Esti árnyak alatt énekelt a rigó, holdvilág hívta őt álomra, s egy lágy meleg fuvallat takarta be őt a faágon ringatva.

Álmodott a rigó egy tündérmesében járt, s a hold fényes madaraként egy aranyrétre leszállt.

Az aranyréten egy ezüst tó csillámlott, amiből a madár ivott, s tündérré változott.

Minden benne élt már, csobogott mint a víz, a fák hangján szólt, s minden állat nyelve egyszerre az övé volt.

A növényekkel lélegzett, a rovarokkal beszélgetett s a szarvassal együtt bőgött és közben sutákat szeretgetett.

Az álom szépsége vette körül, a bölcs tündérek koronázták meg álmát, s a reggeli nap jött érte és elhozta minden vágyát. 

A reggeli napfényben fürdőzve felébredt álmából, s dalolva köszöntötte az erdő lakóit és csicsergett e világról.

A rigó az erdő madaraként költötte ódáját, és mindenkinek eldalolta a tündérek mese világát.

A rigótündér mindent áthatott, s ha kellett ég és föld között is szállhatott…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Reggel ébredezve a hátamat süti a nap, madarak csicseregnek az ablakom előtt s a földről kapdossák a magvakat.

Gondolkodva a felkelést halogatom, s tudom hogy vár ma is a holnap, hol a nappalból az álomban ébredve, a feltűnő pillanatok üzenetét megkaphatom.

Napfényben indultam utamra, az ajtón kilépve a fák köszöntve bólogattak s a szél postájával valamit nekem üzenni akartak.

Míg sétálok befelé a forgalom zajában elmerülve, látom az emberek szemét a világ sorsába szenderülve.

Szerelmes párokat s magányos embereket látok, kik a jelen pillanatait élik s titkon áldást kérnek, hogy az Isten vigyázzon rájuk.

A piacon végig haladva élők és holtak közt lépkedtem, s elgondolkodtam azon, hogy mit is tehetnék, ha a holtak lelkét kérdezem. 

Gondolataim egy kávézóig vittek. Az ablak mellé ültem s kifelé merengtem, csak a felszolgáló ringatózó keblei s egy mosoly ébresztett fel, hogy a kávémat kikérjem.

Odakint mozgásban volt minden, csak az épületek álltak és sugallták nekem, hogy a kő mi marad, de ők is idővel a csiszolásra várnak.

A kávézóból kilépve az eső illata vitt sebesen, s a dolgom végeztével egy tál leves várt otthon, mit a barátnőm főzött énnekem.

A forró leves íze bennem mindent lecsendesített, s a gyertya fénye világította meg arcomat, minek üzenete az estébe burkolózva mindvégig fennmaradt.

Éreztem, hogy a nyugalom biztonsága szülte egykor szeretetem s a gondoskodás üzente, hogy te vagy a mindenem kit az Isten teremtett énnekem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 04. 27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Pára párna szállt az erdőre s paplan volt a rét felhője.

Álmodtam az erdőben, hol a nyugalmam megleltem.

A szellő sugallatát dúdoltam, egy hang s fény ébresztett álmomban.

Bőgött, csillogott s a patak vizében egy szarvas képe ragyogott.

Az erdő egyik fenséges királya, meglátogatott mert üzenetem volt számára.

Csodaszarvas volt mi üzenetem vitte, minden Magyar embernek ki e nemzetet szülte.

Az üzenetem így szólt:

Ébredjetek az álomból, menjetek ki az erdőből s a házakból, lássátok a fényt a világot, mert eltemetnek benneteket, ha nem érzitek mi vár most reátok.

Magyarok!

Ha kiutat találtok, teremthettek egy új világot…

Ha nem, örök köd száll reátok s a ködben már sosem látjátok a világot!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tavasszal élőben, élet lát napvilágot.

Nyáron, a perzselő nap táplál virágot.

Ősszel, a színekben tűnik el a szép világ.

Télen, a teremtés álmában alszik a világ.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020. 12. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.