Kategóriák
Versek

Lila akác

Ma este egy csöppnyi lila akác illata ölelte át gondolatom. Kedvesem egykori csókjának hantján ki nem mondott szavak hevertek, a múlt volt az oltalom…

Akác hajlongott előttem, mintha üzent volna. Kecses virágának látványa, kedvesem emlékét szólongatta. S lila virágai ernyőként borultak a rózsabokorra.

Illathálójukban, mint egy magányos pók mozdulatlan álltam. Fejtettem a múltam, szőttem a jövőm, s a lila fürtök közben megbabonáztak.

Láttam én, ahogy szépen éltem, s félve szerettem, mikor imádtak éppen. És hagytam elsorvadni mellettem, kiben a bölcsőm reméltem…

Lila akác, titkom neked elmeséltem, zárd magodba, s a szél vigyen el kedvesem szép kertjébe. Csüngő virágod illata ott meséljen neki, s ha szeretett, illatod majd őt is átöleli…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 06. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A nap koronája

Tűzőnap perzselt végig ma a földeken.Tücskök ciripeltek, s visszhangjukban a táj szelleme nem volt idegen.

Szamaras szürke poros úton lépkedtem. Kiberetvált mező előttem, s az idő szekerén ülve látom, a sok-sok tovatűnt idegent.

Meszelni kezdte a szél az eget, habos volt tekintete…Fésülgette a tábla koronáját, s benne a vadakat ijesztgette.

A lemenő napkorongot, mint egy jogart, fehér habokban fürdette a szél. Csalogatta az esőt, szomjas volt a föld, inni, inni kért.

Csak az alma hiányzott, mi délibábként jelent meg, festői volt minden együtt, s e pillanat képe ragyogott a szemekbe…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár, 2023.05.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Természet tengerén

Ébren álmodom, szigetemen lépkedek. Illatok csalogatnak, s az előttem hullámzó virágtenger bódít, minden percét élvezem.

Távolban csillámlik az erdő patakja, csobogó üzenete messze hallható. Leülök egy füves pamlagon, hangja nyugtató, andalító…

Írisz bujkál mellettem a fűben, kecses lila selyemben pompázik, mint egy királynő ki alakjában teljes, s szépségében álmodozó.

Roskadoznak a citrusfák, némelyiken narancsszínű bolygók csüngenek, planéták gyökeréből sorra szülők erednek.

Estére a nap izzó tüzének parazsa elhamvad a szélben, táncoló fehér selymek oszlanak el felettem, a felhők éterében.

Az álomszerű képek álomként hagytak el, s csak az élmény foszló ruhája emlékeztetett a gombra, mit ma varrtam fel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Kalamafka, 2023.02.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Körtefa

Egy fa alatt ülök, nyár van. Körték hullanak mellettem, és a darazsak csak az érett gyümölcsre várnak.

Lakmározó hadak, sebeken át táplálkoztak. Ahogy néztem őket, fejemet a föld húzta, búbját a fény mosta.

Emlékek hullámai jöttek, s vihar tombolt bennem, de én hagytam, hogy az érzelem, elöntse lelkem…

Egóm, egykor katonát csinált belőlem. Sokszor meghúztam a ravaszt,… de szívemet találat érte, s egy golyó nálam is bennragadt.

A múlt, ez az ostoba múlt, az időmet ragadtad el, s vele a szerelmek emléke kopott, minek fejfái üresek, a jövő mosta el.

Úgy érzem most magam, mint egy ütödött körte, aki ágról szakadt, s lénye csak az időt, na meg a földet töltse.

Felesleges minden orvosság, hiába kiáltok, magam napsugara kell ahhoz, hogy lássam a világom.

Életem diákjaként megfogadtam, hogy ezután szerelem lesz az élet, mit elfogadtam.

S amit nem, jövőm tanára magként ültesse el bennem, keljen ki s nyíljon virága, újra meg újra bennem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.08.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Körtefa
Kategóriák
Versek

A Balaton világa

A gazda szőlőhegyén a lábamat lógatom s közben tanakodom, hogy míly szép is az én Balatonom.

A tó fényjátéka szüntelen gondolatokkal kísért, miközben egy szitakötő leszállt elém, és a természet ékszereként nekem mesélt.

Hallgatva őt fejem forgattam s utaztam a tájban, de bárhova néztem, mindig mást láttam.

A Magyarok tengerének lába előtt hevertem, a világomat magára hagytam és csak a Balatont szerettem.

Minden elem velem volt, a víz hullámzott bennem, a szél nekem fújta dallamát, s a nap melegítette bőrömön szőröm bársonyát.

Egyként a természet bölcsőjén feküdtem, s úgy éreztem a szőlőhegyen magam, hogy megkaptam mindent,… itt van előttem.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.