Hónap: 2020 november

A honvágy szüntelen lelki tusa, mi az anyafölded néma suttogása, lelked terhén állva nyomaszt téged e világba.

Anyafölded érzelmeidre ható világa, a lelked hovatartozásának imája. Szüntelenül üzeni, hogy honvágy nélkül élni nem tudsz, ahogy a fagyökere a talaj hiányában sem tud.

Mint a villám úgy üt be honvágyad tudata, mi a lelkedet uralja, s csak az alkalomra várva figyel majd, hogy visszatérhess e világba.

Veri szívedet, szorongatja torkodat, néma bánat kíséri arcodat, tudatja ő veled él, míg lelked hazatér.

Honvágyad megszűnik majd, ha anyafölded éterében éled életed, hazatérve nyugodalmad, majd az utad végén megleled.

Érchegyi Csaba Rudolf

Ajánlom Öcsémnek s családjának, az végső hazatérés napjára!

Létrehozva: 2020.10.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

A világ bajban vaskornak végén áll, emberek száma már a végtelenbe áll.

Aranykor küszöbén vigadva öröm él, vakon félig ijedezve az emberi élet peremén.

Az ördög munkálkodik vírust futva látva, emberek szenvedését töltve e rothadó világba.

Ki az ki tervez, mit sző és hova tart, az emberek kínja a végsőkig kitart.

A megoldást a szeretetben látva, bízva istenben a próbát kiállja.

Tudja, lényét a vírus nem viheti, mert szabad lelkét az univerzum egy életen át öleli.
Mire végzetes tette célját éléri, isten sem bocsát meg senkinek ki kéri.

Nem érti az ember sorsát sem jövőjét, várja a nappalt s éjszakát, mint reményét.

Ha a megvilágosodás eljő az ember tettét megbánja, s tekint majd e kietlen világba.

Keresi helyét jövőjét álmait, s megérti majd az igazi vágyait.

Az ember egyszerűen látva a semmiben tekintett, csak a szeretet volt ott miből erőt merített.

Sugallva mindenkinek és egy hitet vallva, erőt sugároztak a jövőben, tiszta szívvel csalva.

Később lelkét mindenki istennek ádja, ezzel koronát téve az új világra.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.10.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!