Ízében elveszni
Ízét ízlelve, örömöm kerestem. A számban olvadó, csokiba szerettem. Istenem,… lenyeltem. Ha újra kóstolnám, gondolatom fűszerezné. Utaznék benne, s nem
Ízét ízlelve, örömöm kerestem. A számban olvadó, csokiba szerettem. Istenem,… lenyeltem. Ha újra kóstolnám, gondolatom fűszerezné. Utaznék benne, s nem
A nemzet egyik birtokosaként e földre születtem, őseim nyelvével, világokat értem el. A Föld, amit Magyarul ejtenek, nemzetet szült s
Éned ruháját barátod is foltozza, ha fázol lelkedben, a parazsat Ő hozza! Érchegyi Csaba Rudolf 2022.01.30. Jelen irodalmi mű, a
Az élet vize voltál, mi csobogott bennem, vérző szívem sebeit mostad le vele s csókoltad lelkem. Rózsa voltál nekem, a
Órámon az időm ballagott előre, kértem, hogy várjon meg ne menjen előre. Közben a csend ordított velem, ez-az idő kovácsa,
Egy konok ember, magával szembenézni nem mer. Szikla lelkét eső veri, erodálja őt, ahogy az idő eszi. Repedéseit a sivatagi
Édes kicsi lányom, te vagy az én világom. Harmadik szemed még nyitva, lelked mint a hó, patyolat tiszta. Édesapádnak Egek
Valami elveszett, naphosszat gondolkodom rajta, hova lehetett…. Reggel magam vagyok, fekszem csend ül rajtam s az ágyam ágyasaként lustálkodtam. Kint
Megmagyarázhatatlan okokból létezem, életből, életbe érkezem. Létezéseim a gyökereimből erednek, s az élet a magam versét írja meg. Meztelen testem
Mikor újra megláttalak, szívem a szívedbe dobbant, vérem pezsgő hullámai öntöttek el…s szóltam, szerelmem ölelj a mostban. Szél fútta hajad
Tengerparton ücsörögtem, s a habzó hullámok tejszín párájában gyönyörködtem. Sziklák csendesítették a háborgó tengert, hatalmas hullámok csaptak le, mivel szembe
Hallottam nem vagyok vak, látom nem vagyok süket, bolondként megőrültem s mikor meghaltam a semmiből születtem meg. Széttéptek és összeraktak,
Szellengő emberek, az éterben szellentenek. Láthatatlan buborékot fújnak, de csak az én pillanatom verítéke mossa tekinteten. Szemem könnye meglepte arcomat,
Száz halál, s mind tanár! Tavaszként hívja lelkem méheit, hogy álmaim virágát porozzák. A déli napsütötte jég tükrében lángoló szívem
Nem gondolkodom ma már, írni is felejtek, merengő villanásaim közt nem tudom miért nevetek. Valahol máshol vagyok, átjárók előtt állok,
Este a kandalló előtt ültem, s fülemben a szívem kalapált. A lángok képként festették meg szobám falát. A tűz pattogott,
Egy nap terveink valóra váltak, s négy barátként szárnyaltunk Galliába…. A Toulous-i utcák zsivaja az évezredeket sugallták, s mi a
Tavasszal, élet lát napvilágot. Nyáron, a perzselő nap táplál virágot. Ősszel, a színekben tűnik el a szép világ. Télen, a
Ha azt hiszed valami elveszett, veled van,… csak a képzeted a szemed előtt gondolatként temetett! Érchegyi Csaba Rudolf 2021.11.08. Jelen
Álomszuszék kisgyerek, az ágyon hempereg. Ha elalszik szuszog, mint a sündisznó, édes álmában feje felett lebeg egy angyali koszorú. Angyalok
Berkenyén voltam hol az ég a tó víztükrén ünnepelt, a felhők táncot jártak rajta s a szél a falevelekkel csilingelt.