Cseppnyi élet
Az élet tengeréből egy cseppnyi jutott nekem, de minden benne van mi éltet, mert velem teremt. A körforgásban élek, hol
Az élet tengeréből egy cseppnyi jutott nekem, de minden benne van mi éltet, mert velem teremt. A körforgásban élek, hol
A valami néha semmi, de ha sorsod tervezik, azt el kell vetni. Nem látsz tisztán e világban, vakító villanások hangjai
Elme háborúban nőttem fel, hol töltényhüvelyek leptek el. A puskaropogásban megálltam s figyeltem, hogy mi történik a családban. Rémült, sérült lelkek
Az öbölben fénylő holdvilág sugarai a vízen ezüstként csillámlottak, játszottak a felszínen s fodrokba botladoztak. Mélyből a halak feljöttek, a
Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt. A test beszéde az erotikát egyelőre nem
Fáradt vagyok ég a testem, lángok között az ágyban fekszem. Gondolatok keringenek, nem hagynak nyugodni, mert elmémben már csak pislákol
Ugri bugri nyulacska, fészket rakott, hogy a hímes tojását eladja. Fűből volt a fészke, zöld a tojása, így nem látta
Húsvét a kereszténység ünnepe, ahol a csoki nyulak hadserege állt fel, hogy a vasárnapi körmenetben a feltámadást kövesse. Mikor Jézus
A történetem úgy kezdem, hogy hidd el a problémák tanulságai oldozták fel életem. Voltak szerelmeim, kik ébresztették alvó ménesem, s
Az idő itt hagy másodpercről másodpercre, ha kérdeznék tőle, ő nem felelne. Nem látom őt, csak üzen nekem, a testemet
Emberként megértőnek lenni s az elvárt szerepekben megfelelni, nem az én világom. Az utamat emberként járom s a társadalom dzsungelében
Helló hajó, Ghána alatt a vízen de jó, jelezz vissza ha-jó! Érchegyi Csaba Rudolf
Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza. Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta. Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet
A Forró szerelmem napsugara, szívem tüzének parazsát színezi, s a levegő én vagyok hozzá mi a tüzet élteti. Szerelmi viharok
Megismerném a képemet, de a tükörben nem álltam soha perceket. Magamat keresve a tükörrel szembe álltam s mikor feltűntem benne,
Robin Hód volt az, kit a hódoktól kidobtak. Nem hódolt be és nem küzdött, csak a napot lopta s fürdőzött.
Homokszem vagyok a sivatagban, nagy az én családom. Elfúj a szél, ha a felszínt járom. Suhanva s repülve utazom, landolva
Minap reggel a nap oly csodásan kelt fel, a völgyben emelkedve mosolygott, s a tó tükrében megmosdott. Egy nyúl tétovázott
Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben. Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a
Parfüm illat áradt a műhelyben. Ahol a szerelem és a művész erotikája közösült, s a vásznon elméje kezével egy aktot
Estének egy esetében váratlan vihar tombolt a társaság életében. A szép emlékek s az udvarlási szokások kötöttsége volt a téma,
Ünnep egy alkalom s mindegy, hogy ki tálalja fel a vacsorát az asztalon. Ünnepen ünnepelj s ne bíráld, hogy miért
Nőnap az a nap, mi ünnepelve csak a Tiéd. A világod virágával köszöntelek Téged, hol csókom is elér. Te vagy
Reggel a természetbe ébredtem s a dér csillogó pázsitját szemléltem. Madarak énekelték be a tájat, jó reggelt kívántam az erdő
Versben gondolkodni vagy versen gondolkozni, maga az út, amin elindultam. Lelkem földjén írva szántok, vetem a sorsom magjait s csak
A megtestesült vágyam előttem állt, mosolyával és illatában a szomjamat oltotta. Éltem és haltam a világba s a sötétben zseblámpával