A szél duruzsolt s lebbent a függöny. A természet hívogatott, üzente, keljen kend és jöjjön. Odakint fák bokrok és virágok
Balaton szelével fütyülve üzen kedvesem át az ablakon, imád engem s mondja, holtomiglan velem van, míg elhagyom. Reggel a beszűrődő
Ma már szabad Magyarnak lenni, ezért tegyél meg mindent, hogy a nemzetnek ne kelljen a szolgaságba visszamenni! Ébredj világ, mentsd
Szú ette fa mellett a parton ültem én, láttam egy sellőt ki a tenger habjaiból jött felém. A tenger testéből
Magyarként a nemzeti nyelved lelkeddel született, ha nem edzed, a kovácsot is feleded. E nyelvi kódot azért kaptad, hogy a
Egy nap elgondolkodtam a kerti székben, s a rám törő emlékeim zuhatagában párolgott el minden a fényben. Vitték ők a
Madár ének s benne száz szó, szépsége elmém bilincselte, patak parton ültem, mi a tájat bezengette. Ha madár lennék, kontinenseken
A nemben ott az igen, a válasz lesből téged figyel. Ha kitör még a súlyát sem érzed, menekülsz míg utolér,
Az új világban özönvízzel mossa a sátán szennyesét, népek félelmét használja fel a tettekért. Szemen és fülen át az elméket
Egy este az asztalnál, egy asztalos mester kiabál. Gyertek asztalomhoz kérlek, hogy az étkem megoszthassam néktek. Adok amit tudok, de
Nem tudom hogy ki vagy, csak reménykedem hogy te vagy… Ha az vagy akinek gondollak elmém képzetében állok, de a
Számkivetett lelkem kopogtat, engedj be engem világ halkan szóltam, s látom a kapuk résnyire nyitottak. Átlépve a kapun, tükröződő fénysugár
Hallom, hogy esik az eső, cseppekkel kopogtat a nyárelő. A felhő paplanként takarja be az eget, s a madarak ébresztője
Reggel ébredve láttam ahogy a hajnal ébreszti a napot, s mikor fényes köntösét felvette sugaraival megsimogatott. Megfogalmazódott bennem, hogy én
Csintalan palacsinta, egyszer ráesett egy magazinra. Last minute-t utat látott, így becsomagolta a lekvárt és az olajon csúszva az utazási
Az idő az univerzumban a fényt hozta, s nekünk annyi jut belőle, ami a megvilágosodásban az ébredést elhozza. Érchegyi Csaba
A világ része vagyok az örök élet forrása, természet az istenem s én a fohásza. Érchegyi Csaba Rudolf Létrehozva: 2021.05.13.
Ahogy megláttam őt legyeskedni kezdtem, szálldogálva jött ment és én csak hesegettem. A légy ott-ra csaptam le idővel, éreztem, hogy
Egy vidám vasárnap derekán, szellő vitt minket s várt a pusztaság. A perzselő nap tüze alatt a hullámzó fűtengeren hajózva,
Esti árnyak alatt énekelt a rigó, holdvilág hívta őt álomra, s egy lágy meleg fuvallat takarta be őt a faágon
Egy este megesett velem, hogy egy nem várt szerelem kopogott be nekem. Belépve a vasajtón csókjaival bilincselt, s ruhájából kilépve
Reggel ébredezve a hátamat süti a nap, madarak csicseregnek az ablakom előtt s a földről kapdossák a magvakat. Gondolkodva a
Egy lépcső mi a fán tekeregve vitt engem az égbe, fokain emelkedtem s egy felhőről léptem az égszínkék égbe. Gondolatok
Egyszer a molyokkal egy könyvben mojoltam, a tartalom emésztése közben a megrágott szavakat foltoztam, de így sem értettem, hogy a
A költő anyjának kelyhében egy mag érett. Állapotosként éjjel sarja magnyi verseire felébredt s várta a művészt, hogy áldásával idővel