Órámon az időm ballagott előre, kértem, hogy várjon meg ne menjen előre.
Közben a csend ordított velem, ez-az idő kovácsa, ki ketyegve üti az időt szüntelen, nem megállva!
Néma voltam s nem feleltem, de tudtam, hogy Ő az Úr kiben megszülettem.
Az órához szóltam, te vagy ki mindent tudsz rólam!?
Nem válaszolt s én előtte álltam, ébredező tudatom mosolyában lubickolva vártam.
Előttem mérten ketyegett az óra, gondoltam megállítom s nélküle élek, nem indítom újra!..
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád 2022.01.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.