Felszabadultan a csendben elindult valami mire vártam, amit életemben egy másik világában már láttam. Ott voltam, mint egy hős, ott

Egy szó súlya egy pillanatban adott, hangja az éterben mindenkor figyelmet kapott. Szóval szóban ölelsz, szeretettel a félelmet feledve felelsz.

Álmodban vágytál,a szerelmedre vártál. Megjelent, de nem szólt,csendben eljött hozzád, s így volt. Ahogy eltűnt hiányzott,megtörtént eset nyomait találod. Később

Az emberek találkozása, s a kételkedés változása csak egy üzenetben erősít meg, hogy láss szíveddel. A találkozás örömében vagy félelmében

A csók forrón jó, hevesen érzelmekkel fűtve, remegő testeddel s szíveddel töltve. Oly szép az álom, ahogy magamban látom, akivel

A fényből jöttem, az éterben fogantam, anyám testébe költöztem s élve maradtam. Mikor szólítottak a földi világra, egy csatornán érkeztem

Az utcán sétálva a kirakatok előtt megállva, egy más érzés fog el a világba. Ott van a kirakat mögött mi

Mély csendben a létezést s a hova tartozást keresed. Elmélyülve, a csillagok közt repülve utazol képzelt világodban, álmaid jövőjében s

Ki az ki szegény, kiben ébred jobban a remény, hogy gazdagságról álmodjon, s a szegénységben változzon. Szegénységről álmodni balgaság, elméd

Elmék álmok eszköze, papírt s vásznat tartva, a művész előtt meghajolva, s az alkotások szépségben élnek, lélek nélkül álmodozva. A

A szem tükrében fénylő hajnali holdfény szépsége, csak egy pillanat volt mit álmodtál, s a pirkadatban távoztál. Ráébredve a pillanat

Lemondok mindenről, miről lemondhatok. Elmondok mindent mit elmondhatok. Elengedek mindent mi nem tartozik hozzám, s keresem azt, ami illő hozzám.

Változol a világgal érzelmeid lázában, hatása alatt ébredsz életed álmában. Minden érzelemben ott van az erő, mi vetítette sorsod, s

Amit vállalsz az mind a tiéd. Arcod tükörképe a léted térbeli eredménye. Arcod rezzenései gondolatokat sugároz, nyíltan jelzi lelked világának,

Kinek lelke nincs, szíve sincs, gyermekeinek hite, elveszett kincs. Apró mérgek cseppjei, gyermek lélek pusztulásának jelei. Szülők tomboló haragjuk rabja,

Térben és időben fényben úsztam merengve, láttam hogy mit írnak a csillagok, miben láthatom a jövőmet s e napot. Csillagok közt

Napfény erejével a túrád kezdetével frissül elméd s lelked, mi számodra a kezdet. Az oxigén kertjében lépve, s erdők mélyére

Világodban élnek, átjárnak és kérnek. Kérnek a lelkedből s félelmeid részéből. Közöttünk vannak világok közt jönnek mennek, pokoli gonoszsággal irányítva

Megszülettem és tartozom.Életemhez, családomhoz, barátomhoz. Cseperedve s talányba forgok e világba.Segítséget remélek, de az emberek úgy érzem megmérnek. Kérdezem hogy

Mókus kereke, az embernek a belső ketrece.Hajtja, hajtja, az elméjét uszítva s erejében megosztva. Adrenalinban gazdagon lelkében parlagonhagyva mindazt, mi

A honvágy szüntelen lelki tusa, mi az anyafölded néma suttogása, lelked terhén állva nyomaszt téged e világba. Anyafölded érzelmeidre ható

A világ bajban vaskornak végén áll, emberek száma már a végtelenbe áll. Aranykor küszöbén vigadva öröm él, vakon félig ijedezve