Szomjú szerelem
Az élet vize voltál, mi csobogott bennem, vérző szívem sebeit mostad le vele s csókoltad lelkem. Rózsa voltál nekem, a legszebb rózsa, minden este illatod
Érchegyi Csaba RUDOLF
VERSEI, prózái, aforizmái és filozófiái
miért írok
verseket?
Mikor egy lélek megérik tudatában a költészetre, annak jelei vannak. Az utam kezdetén a sors beavatkozott, nagyobb örömök és traumák hatása alatt éltem.
Sokszor kerülgetett a gondolat, hogy tollat ragadjak, de mindig idő hiányban szenvedtem, s nem értem rá még az életemet sem megfogalmazni.
A sors megállított gondolkodni: valamit elvett, de cserében időt adott. Van, hogy egy érből folyó árad, s észre sem vesszük, már a tengerben lubickolunk.
Kérem, tartson velem, utazzunk együtt a költészet hajóján oda, ahol part nincsen, csak
a végtelen világ vár!
Érchegyi Csaba Rudolf
Kedvenc
verseim
Bárhol lehetnék
Rózsa kert volt az ablakom alatt, előttem hegyek s benne folyók vágták az utat. Nyugalmam bölcs gondolatokat korbácsolt, nem akartam ember lenni és ki akartam
A csend hajóján
Néha jó, ha a csend hozzám beszél, szeretem ha az esti virágokon ringatózó cinkék éneke oltja el a fényt. Hallom ahogy a lágy szellőben mosdanak
Tamási Uram
Erdély szín magyar embere, egy dézsát tele könnyel küldött nekem…, tükrében az ős haza volt, s benne szép kedvese. Kárpátok magyar népe, s ti Tamásiak,
Óda a magyar lélekhez
Testbe zárt lélek magasztos Ura, te ajándékként adtad nekem énem oda. Szólj helyettem most e világban, s mosd szennyesem e végtelen kék óceánban. Minden bűnömre
Nézze meg, halgassa meg
összes versemet