Egy világi utazás
Belső nyugalom árasztotta el testemet, becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem. Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg
Belső nyugalom árasztotta el testemet, becsuktam a szemem, s magamat kérdeztem. Merre induljak, hova menjek, a választ nem vártam meg
Szürke égbolt alatt hulló ķönnycseppek, a pipám füstjébe születtek. Lobogó tűz világítja meg arcomat, minden gondolatom képe lelkemben fennmarad. Megrajzoltam
A szunnyadó világban élj és készülj, talpad alatt rotyog az üst. Az üstben tervek és ármány, mert az ember pusztítását
Egy világ gyűlt össze, mind magyarok voltak, örömre szomjaztak s titkon fájlalták a múltat. Hálásak voltak a világnak, hogy a
Folyóként szeretnék folyni, hegyekben völgyeket vájni, barlangban megpihenni s egy tóban a viharra várni. Felhőként utazni párában lebegni s alászállva
Leszakított virágként megszagolt, már az övé voltam. Kezében haldokoltam s a sorsom előtt a szárammal is meghajoltam. A tettében volt
Gyertyát gyújtottál s a szembe néztél, egy üveg bort nyitottunk mi ketten, egy pince mélyén. Az arcodon táncoló gyertyaláng filmként
Megölelt, megcsókolt és már a szívem dobbant. Az ajkam bizsergető hatása alatt voltam, némán megköszöntem, de már nem ott voltam.
Paradicsom volt e világ, de a jólét a dögöket vonzotta, falkába tömörültek és a gyengéket oltotta. A gyengék szolgálók lettek
A gazda szőlőhegyén a lábamat lógatom s közben tanakodom, hogy míly szép is az én Balatonom. A tó fényjátéka szüntelen
Vigyél el vagy engedj el s taníts meg emlékezni engem, amiért élnem kell. Virágod illata, tollad üzenete, a mosolyod vallomása
Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket. Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek,
Megmagyaráznék egy mondatot, de a vesszők megállítanak, s a pontok holtak ott. Nincs értelme a gondolatnak, mert az érzés temette
Vak világ tánc és szerelem, egy lokálban az, mi kell énnekem. Barátságnak hála, s ragaszkodása vitt el oda, hol harmonika
Sóhajok hajóján utaztam s rajta a világom kutattam. Az élet forgószele felkapott s vitt oda ahol a mosoly fogadott. Mosoly
Szememben a világ terekben utazom, minden mozog velem s érzem, hogy változom. Szemem világa a földi világnak hódol, jólétben jól
A tűz előtt merengve állok, s a lobogó lángok között egy más világba látok. Gondolataim a tűzben ébrednek, s a
Egy igaznak hitt téveszme s a sors két keze, úgy irányít engem, hogy közben nincsen kételye. Útvesztők benne vak világok,
Arcát ikonként láttam, szeme olyan volt mint a tenger, illatát hagyta itt nekem s nélkülem ment el. Nem nézett vissza,
Fényes csillagok ragyognak az égen, Ők a gyermekeim s az énem. Mindenhol s mindenkor lélekben együtt vagyunk, nincs törvény se
Pára párna szállt az erdőre s paplan volt a rét felhője. Álmodtam az erdőben, hol a nyugalmam megleltem. A szellő
Tűzben lobogni, vágyakról álmodni, felhőkön pihenni s egymásba szeretni. Ez minden nincs más, amiért éltem s haltam egy világon át.
Nem volt idő arra, hogy mit is mondhatnék. Az idő folyamán mindketten a vízen sodródtunk, csak én a sebes folyón,
Gyertyafény, romantika, gyász, remény s a pillanat szelleme csak neked mesél. Világosságot hoztam a jelenben, s kis lángként lobogtam a
Álom egy paradoxon világban, sosem tudhattam, hogy mit hoz egy éber ember álmában. Családos vagyok, vagy magányosan családos, mindennap egy
A Bolykik szőrösek, köpcösek, vékonyak és őrültek. Ők azok, akikkel az emberek mindig is töltődtek. Egy világot romboltak s építettek,
Kisgyermekem igazsága, utat mutatott törékeny világába. A lélek tisztasága szeretettel árasztott el, s szeme fényével az égiekhez vitt el. Ajándékról
Az Intim rózsa szívem s érzelmem világát rengeti. A rengésben az új élet hangja kérdezi, velem tartasz e egy közös
Bejáratam sok mindent a látomásban, szagokban és ízekben éltem a változásban. Felfedeztem egy világot ahol a szépség árasztotta el folyókén