Bűnös Önismeret
A tisztító tűzben állok, s nem kívánok vívódni mint mások. Nem az vagyok aki vagyok, de Ti ezen már gondolkodtatok!?
A tisztító tűzben állok, s nem kívánok vívódni mint mások. Nem az vagyok aki vagyok, de Ti ezen már gondolkodtatok!?
Ezüst pohár szívem aranyával töltve, megáldottak vele engem sorsom világát öltve. Nem kérek mást csak egy cseppnyi világot, s ha
Haza, becsület, Én így gondolom, s lehet hogy te leszel az, aki kinevet. Most minket a világpolitika sötét eszméi fertőznek,
Egy este a hallban a kandalló előtt ülve szívem tüze lángolt, ahogy a válladon a fény játéka táncolt. A sötét
Ne nyomd el azt ami fáraszt, egy világ van előtted s Te döntöd el, mi az amit ebből vállalsz! Érchegyi
Szégyen és gyalázat, ha egy anya gyermekei korát adja el a kapzsi világnak. A szószékben ülve esztelen mocsokban s jellemtelenségben
Éjfélhez közel a fáradtság ölel, szemfedőm alatt eljő a sötétség s a holnapról álmodom miben ott a fényesség. A madarak
Légy velem s költözz el. Térj vissza s fogadj el. Szeress és taszíts el. Gyere hozzám és ne hagyj el.
Tudom mi a válasz, de nincs sehol. Beragadtam egy világban, mi sugallta, láss vakon. Nem volt erő, fáradt a lelkem,
Egy várva várt vacsora, egy időben, nem tartozott sehova. Az idő megette a kenyerét, sérelmek csiszolták a társaság életét. Idő
Malacka, malacka, szalad a hóba, tarackba.Röfög túr, s a sárba beborul. Röfög röfög elmélkedik, milyen ólba terpeszkedik.Politika megírta, négy disznó
Egyszer ott volt valami, mi nem szólt. Soha nem láttam, csak értettem őt, míg itt volt. Az üzenete átjött, változzak
Forró csók tüze ég ajkamon, lázban égett érzelmeim repkednek szabadon. A szád érintése a csók pillanatában elvarázsol, érzem te vagy
Egyesült lelkek anyagi világából sebesen, a fény üzenetével érkeztem. Alakot öltve s a teret kitöltve cseppentem a világba, hol a
A nő szépsége a férfiak álma, s a földön a férfi gyümölcsét egy kehelyben zárja. A nők a teremtő erőt
Ahonnan jöttél hogy megkeressél, azt fentről hívtad hol lebegtél. Csak a szemem látta, de ajkam kívánta szeretni, ki látványával bennem
Vattacukor illat szállt a levegőben, gyerekzsivaly kísért engem utam erdejében. A réten a szeretet a jókedvet ölelte, gyermeklelkek cikáztak vidáman
Űr, hiány és szomorúság uralkodott az élők lelke felett, mély bánat árulta könnycseppjeimet. Minden jó s rossz mi vele élt,
Egy Édesanya aki gondolatban engem választott, égiek csomagjában érkezve, küldték neki válaszom. Megszülettem, egy testből ketten feküdtünk, öleltük egymást és
Nem látok a jövőbe, teszem mit tehetek és megyek előre. Minden állomáson megállok, ahol egy kis gondolatra találok, sugallja miért
A karácsony színeiben s a szemek csillogó fényeiben, az élőkkel és távozottakkal álmodik. Üzenem nekik, hogy a szeretet útja egy,
Nem értem, miért nem értem meg a gondolatokra, ami nyomja lelkem a mindennapokba. Súlytalansága a világomnak s az elmém teremtette
Hogy ki is vagyok mit akarok, fogalmam sincs miért vagyok. Hova tartok mit képzelek, nem is tudom hogy élhetek. Gondolkodom
Időtlen időkből született, az ősi világ szereplője, a föld és éter egyik fontos teremtője. Maga, az élet-fa. A természet tökéletes
Virág, nyílj, nyitottsággal hívj. Mutasd magad, szépséged bennem örömöt kovácsol, illatod érzékemre hatva egyre csak fellángol. Minden virágzó virág pompája,
Pontosan kések, s lemaradva élek. Nem sietek sehová, figyelek az időre, úgy is szólítanak majd, ha sietek előre. Érchegyi Csaba
A kérdésben a gondolat, miben elmém máig is elragad. Cikáznak, csillagok közt ugrálnak, s azt sugallják nekem, hogy az életemben
A világrend, szer-telen.Értelmét, már az ezüst korban megleltem. Magam szeréből annyit adok neked, amennyit csak akarok.De a rend-szerhez tartozni, nem
Valahol Európában az egykori kultúra varázsában éltek ők, a bábeli nyelvek világában. Ott született a művészet a kor csillagában, Európa