Reggel ébredve láttam ahogy a hajnal ébreszti a napot, s mikor fényes köntösét felvette sugaraival megsimogatott.
Megfogalmazódott bennem, hogy én a Maslow piramisában nőttem fel, hol a háromszög csúcsában érve kérdeztem magamtól, hogyha nyomot hagyok, kit érdekel.
Egy nyom vagyok, hittem, mi az életem lépcsőit mutatta, hogy merre van a jövő isten mondja meg s én nem kutattam.
Mélyen elmerülve és a sok tanácstalan hamis ideológiákba szenderülve válaszra éhesen, a megoldást kerestem.
Tudtam a kérdésre a válasz, ősidők óta közöttünk járhat. A világosság a fényben nem adomány, s a bölcsesség egy életre szóló tanulmány.
Evidens, hogy már nem nézünk az ég felé, mert a sátán vakítja el világunk s alakítja a szemünk előtt képzetté.
Töprengtem erről még mikor rám esteledett, lecsendesedve a hold váltotta a napot, így szerettem magamba s mindent mi én vagyok…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.