Vattacukor illat szállt a levegőben, gyerekzsivaly kísért engem utam erdejében.
A réten a szeretet a jókedvet ölelte, gyermeklelkek cikáztak vidáman mindent feledve.
Apák, Anyák közönsége megélték a vidámságot, visszagondoltak gyerek létükre, hol szabadként élték a világot.
Szemük által befogadott szabadság, visszautasítja a hamis civilizáció árnyékát, hol nincs hit s annak értékében a valóság.
Tudják jól, hogy a szabad gyermeklélek felnőttként csak úgy jöhet el, ha a lelked belső gyermeke a csodákra ébred s nem követel.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020. 12. 22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.