A kérdésben a gondolat, miben elmém máig is elragad.
Cikáznak, csillagok közt ugrálnak, s azt sugallják nekem, hogy az életemben mi várhat.
Elmém csodáját és borzalmait a belső világom hozza létre, miben szabadon vagyok, bezárva s ott lakom egyedül, élve.
Minden arcom, egóm s elmém varázsa, világi bűnökben szenvedve, a lelkem bírálja.
Kölcsön kapott testemben élve utam receptjét vigyázom, megfőzöm ha kell és indulok az isteni világhoz.
De ha indulnom kell, gondolatom aranyát beváltom és ígérem nektek is osztok e világon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020. 12. 09.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.