Kedvesem, háborúztál velem de én békét kötöttem. Szenvedtem s ahogy néztél rám a boldogság mámorában lebegtem.
Szerelmünk tüze szívünk darabjait olvasztotta, az üllőn lelkünk kovácsa izzó vasként egybe kovácsolta.
Mosolyod s az utolsó ütés indította újra,…sebes vonatként zakatoltunk, egymáshoz szólva.
Dobogó hangok közt, karunk fonta ölelésében ébredtünk, elvesztem benned s érzem nem térek magamhoz, bevallom, szerelmem..!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.01.12.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.