Nem volt idő arra, hogy mit is mondhatnék.
Az idő folyamán mindketten a vízen sodródtunk, csak én a sebes folyón, Te az éren, hol haladtunk.
A sebes folyó hangja süketté tett, s szemem világa előre tekintett.
Az ér távolodott a maga útját vájta, így sodródtam el én a víz tükrében egy más világba járva.
Utazásom napsütésben a viharban és sötétségben egy változást hozott, megadta s tagadta az időt, mit korábban az élethez adott.
Egy tükörkép voltam a világba, kitéptek belőle, mert másként gondoltam a közös útra s a világra.
De ma már egy árnyék követ, ott van velem mindig s mellette társa a fény, együtt járnak ők, mit a tükör nem mesél.
Társak ők a világban, nincs ki őket megértse, mert a változásban születnek s az örök élet rendjébe.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.