Paradicsom volt e világ, de a jólét a dögöket vonzotta, falkába tömörültek és a gyengéket oltotta.
A gyengék szolgálók lettek s úgy gondolták, ha beállnak a sorba a nép felett lesznek.
A nemzetet árulták a kiváltságra vártak, a sötétségben egy hamis paradicsomot már a magukénak láttak.
Életükben végig sötétségben jártak s csak egy zseblámpát kaptak, mivel bolyonghattak és az irányításra vártak.
A Föníciaiak találmánya volt az istenük, a sátán osztotta és felügyelte mindenütt.
Idővel egy végzetes hang szólt hozzájuk:
Nincs több döghús mire vártok… s ami maradt azt rothadó lelketek kívánja csak, rajtatok az átok.
Szolgáitok vérét szívtátok, hazudtatok a hazának, nép fiainak és a világnak.
Nincs már zsebetek e világban, mindennel elszámoltok s ha nem, a jövőtök nemzedéke soha nem szül e világban.
Isten neve alatt kihirdetem a világban!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.