Szememben a világ terekben utazom, minden mozog velem s érzem, hogy változom.
Szemem világa a földi világnak hódol, jólétben jól lakom és messze távolodom az igaztól s a jótól.
Ma már sok mindent látok, csak nem tudom, hogy álom e vagy átok. Vakon utazom, míg teret vagy a fényt nem látok.
A szemem világa nincs egyedül, a tudatom él vele hol a fény hegedül.
A fény dallama egy új érzéssel töltött el, s a szemem világát egy új útra vitte el.
Utaztam egy szabad erkölcsös világban, tisztán éltem, de rosszat soha nem kívántam.
Mire visszatértem a szemem tükrében álltam s reméltem, hogy az emberek felébrednek e mocskos mocsárban.
Reményt hoztam a fényből, hol az értelem felizzott, megvilágított mindent mi eddig nem volt ott.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.03.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.