Budapest

Budapest te kis édes zongorám…, volt, holt, s élő kultúrádból dal fakad hallom ám…! Festői képeidben az örök idő barangol, mesélj nekem kérlek a kék Dunáról, amin még a fény áthatolt…

Emlékek, s golyók nyomai az utcák falán, langyos szellő kavarta fel itt a történelem porát. Ékes városunkban annyi szív talált már hazát, csent csókok történeteit számos öreg platán őrzi ma is talán…

Megpihenve hallgatom a Duna karmesterének alkonyba nyúló dallamát, mi lángra gyújtotta Pest és Buda oldalát. Szemem előtt a régmúlt filmje pereg…, hol dolmányos és paszományos emberek.

Hej…, de büszke magyar lennék, ha számos ruhánk életre kelne, s nem félnétek viselni büszke történelmünk, veletek újra szép magyar hon lenne! S ígérem, míg szívem dobban, nem adom el az ördögnek a múltam…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026. November 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.