A honvágy szüntelen lelki tusa, mi az anyafölded néma suttogása, lelked terhén állva nyomaszt téged e világba.
Anyafölded érzelmeidre ható világa, a lelked hovatartozásának imája. Szüntelenül üzeni, hogy honvágy nélkül élni nem tudsz, ahogy a fagyökere a talaj hiányában sem tud.
Mint a villám úgy üt be honvágyad tudata, mi a lelkedet uralja, s csak az alkalomra várva figyel majd, hogy visszatérhess e világba.
Veri szívedet, szorongatja torkodat, néma bánat kíséri arcodat, tudatja ő veled él, míg lelked hazatér.
Honvágyad megszűnik majd, ha anyafölded éterében éled életed, hazatérve nyugodalmad, majd az utad végén megleled.
Érchegyi Csaba Rudolf
Ajánlom Öcsémnek s családjának, az végső hazatérés napjára!
Létrehozva: 2020.10.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!