Haragosak az Istenek.
Ma két Isten sem elég,
hogy az emberek higgyenek.
Éji zordban jő majd el,
vihart hoz s zűrzavart.
Viszi a mohót, hitetlent,
hazugot, veretlent, s akit Ő akar.
Három nap s három éj
sötétség után. A halál
még áldozataival, kéz
a kézben jár.
Hidegben aluszik a csend…
A távozó lelkek ködben
gyújtanak fényt, s a fagyott
múlt sötét tükrében,
mindent rémület kísér…
Valami új született meg,
idegen volt, nyelvtelen,
testtelen…, holtak voltak ők,
kiket a fény felemelt.
Az élők szíve lángolt,
könnypatakok oltották.
Reményben folytot hit
szabadult el, s vele
született, egy jobb világ…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.12.09.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.