Édes kenyerem dagadó kovásza, úgy vágyom rád, mint búzatábla a napsugárra.
Szemed tűzében pirulok én. Ölelj s fond körénk világunk, hagyd, hagyd,…hogy a szerelem vigyen eléd…
Ígérem, tiéd lehet minden ölelésem, szenvedélyem, csókom íze, magom s teremtésem.
Árnyékod lennék napsugaram, lágy fuvallatod, öröm könnyed, s minden mit neked megadhatok.
Szüntelen némán szólítalak, szemem fényének melegével üzenem én, szívem csakis benned, s csókodban él!
Te vagy nekem a fény az álom, lebegj velem s hidd, hogy a szerelemünk,…az örök mámor…
Érchegyi Csaba Rudolf
Csővár 2022. 10. 03.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.