Minap a pálmaleveleken átszűrődő napsugarak korcsolyáztak testemen, úgy éreztem minden rajzolata, írva üzent énnekem.
A teljes nyugalom öntött el alatta, terhes gondolataimat a fényjáték el-zavarta.
Energiák töltötték lelkemet, egy hulló levél ajkamat csókolta, szellők játszadoztak előttem a part menti habokba.
A partra érve lefeküdtem, hol a hullámok álomba ringattak, a homok szemek testemen ébresztgetve szüntelen kopogtak.
Egy csodára ébredtem s a naplemente aranyhídjára sétáltam, az utam végén a hold fénye takart be, mint magam dunyhája egykor az ágyamban.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.07.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.