A szél duruzsolt s lebbent a függöny.
A természet hívogatott, üzente, keljen kend és jöjjön.
Odakint fák bokrok és virágok beszélgettek, s a lehulló levelekkel a rokonaiknak üzengettek.
Madarak tornásztatták az ágat, hintázva erősítették egymást s énekeltek a mának.
Nap a felhőkben burkolózott, sugaraiban pompázott, s ahogy megsütötte a tavat, egy nyitott fénylő kincsesládát csinált ott.
A tavon úszó hattyúk olvadtak a fénybe, angyalok voltak ők, kit a tó szelleme táncra hívott parkettjére.
Hajók vágtak utat a tó felszínén, s a nap tüzében ott volt a keresett örök lét.
A napsütötte parton az emberek e tájban elmélyedtek, s szemük tükrében ott volt az út, mit jövőként maguknak teremtettek.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.07.03.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.