Erdély szín magyar embere,
egy dézsát tele könnyel küldött
nekem…, tükrében az ős haza volt,
s benne szép kedvese.
Kárpátok magyar népe, s ti
Tamásiak, hű szívetek dobog
bennem, húzzátok a harangot,
hogy az ég is beleremegjen…
Ha könnyetekben fürdöm, hallom
ahogy a határ remeg, aki meghúzta
vonalát, boldog sosem lehet. Vesszen
el…, ki nemzete ellen cselekedett!!!
Ha a dézsámra nézek, látlak benneteket.
Erdély fái üzennek, s az ősi szellemetek.
Magyarok vagyunk, a világ magja, népe,
együtt vagyunk szétszakítva, egyszáz éve!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2023.03.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.