A nemzet egyik birtokosaként e földre születtem, őseim nyelvével, világokat értem el.
A Föld, amit Magyarul ejtenek, nemzetet szült s mellé lázadó testvéreimnek vallást teremtett.
Az idő hazug történelme nemzetünket magához ragadta, de én Magyarként élek s halok, hazám igéit vigyázva!
Felettünk árnyak kísértenek, kik egy alomba fialtak, nincs helye e földön annak, kik sírban ordítva fogantak.
Most itt állok s kérlek bennetek, kezeteket szívetekre emeljétek. Ha lelketek a hazáért lobban, példa lesz az emberiség jövőjének.
Meséljétek fiatoknak és lányotoknak, hogy e földön Isten először a Magyart szülte, s tudják meg, hogy koronánk fénye alatt virágzunk már ezredéve!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 02. 07.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.