Álom egy paradoxon világban, sosem tudhattam, hogy mit hoz egy éber ember álmában.
Családos vagyok, vagy magányosan családos, mindennap egy éber álom fut át rajtam, mint a reggeli magányon.
Gazdag vagyok és sikeres, de a boldogság elkerült, mert nem álmodtam eleget.
Szegény vagyok és alkotok, álmomból ébredtem sokszor, hogy hol vagyok.
Gyilkos vagyok és esztelen, pusztítok, mert sosem volt életem.
Okos vagyok, feltalálok, reményt hozok s visszavágok.
Szerelmes vagyok kizárok mindent, s az adrenalin világában élek meg majd mindent.
Rájöttem, hogy életem egy álom, a tudat alatt én programoztam s így lett a valóságom.
Álom volt egy álomban, bekövetkezett minden, egy látomás ébresztett s nem kérdezte mit hittem.
Ébren voltam, azt hittem… De csak a teret láttam s jöttem, mert képem képébe a jövőt hittem.
Tudtam már, hogy csak egy szerepet kaptam, s egy látomásban az anyagban laktam.
A programom világot tárt elém, ahol az álmom üzent felém:
itt az anyag teremti életét s a programod írja meg létét s végzetét, kerüld a múltad rossz emlékét, s ne hozd magaddal mert nem segít neked senki, csak… törődj magaddal.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.01.14.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.