Reggeli álmos kékellő fényes világ, kócos habjaira írta a nap regényét felettem. Smaragd színében csillámló hullámok szelében írtam meg néktek e versem…
A nap szoknyája alatt üldögéltem a parton, millió és millió lábaival lépkednek rajtam. Kecsesen járkáltak ide-oda, olyan érzés fogott el, ahogy csecsszopóként egykor anyám simogatta arcom.
Ingatag piros vitorlás pecsételte meg a tó vizét, s a lágy szellő tánca ringatta mezején. A nap sugarai úgy szikráztak a tó vizén, mint folyékony higanyként látszó más világ…, kíváncsi tekintetek terhes gondolatait mosta át.
Mellettem szomorú füzek álltak sorba, siratva a nyarat, s kecsesen hajlongva a szélben szálló muzsikaszóra. Bozontos frizurájuk árny világa szőnyegén, s a fény körül ölelte…, anyatejként fojt szerteszét…
E parti sétány csipkéi körbe rajzolták a tavat, macskakövek heverésztek a léptek hangjai alatt. Ezrek zászlói lobogtak a kócos nádas erdején, s így öltött köntöst, árnyas ezüstben szürkülő narancs színeinek estéjén…
Gondolataim a lemenő nap tűzében pernye hajóként emelkedve tova szálltak, s az ébredő szél karmestere vezényelt e világi orgonán…, dúdolt az ősz karjában a langyos szellővel, így oltotta el az ég mécsesét….
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.09.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.