Mostanság…, felkér minden hallomás és látomás táncolni. Gondolataim néha keringőznek, félrelépnek, így kopik el kérem lassan a parketten az élet…
Mintha különböző kabátok kéreckednének fel rám, van, hogy egyiket hordanám, a másikat eldobnám. De, ami nagy lenne rám, talán azt visszaadnám…
Ma ugyanúgy hamis a másként, mint régen… A jólétben úgy süllyedünk el…, hogy a hazug mosoly kellék lett a terítékhez. De, az ébredés sokszor már későn kopogtat, a sebek forrásai kínból fakadnak.
Ma halogatott vallomásaim, mint egykori gyermeki magzatvíz törnek rám. S magam mély tengerszeme nyeli el, dobogó szívem halk forradalmi dallamát.
A jövő, ma célban céltalan… Értékeinket, báránybőrben bujdosó farkasok lopják. Vért isznak, s marcangolják e nemzet tudatát. Szegény elveszett lelkek…, lyukas gyomrukkal örökké éhesek lesznek…
Èn is érzem, ahogy a kövér romlott báránybőrű farkasok körülöttünk bűzlenek. Hazájuk bölcsőjét hátba szúrva kaszabolják szét, s adják el e nemzetet.
Három szó kell csak ide, a tizenhárom ellen! A megoldás: hit haza, s szabadság, ami megvéd bennünket gonosz ellen. E három ajándék piramisa ma is egyetemes. Üzenem néktek, e forma ma is helyes…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024.01.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.