Egy szóban gazdagodom, úgy hívják szeretet. Szabad lényem kortyolt belőle, s vele a pillanat repített.
Ébredés korszaka ez miben ma sétálok, nem lepődőm meg, ha Istenemet egyszer csak a sátán udvarában találom.
Test elme, s lélek egyben hatalom, ha különválik elvesztem, nincs többé se szabadság se irgalom.
Előttem növekszik egy rút világ, sár s mocsok az elit szívhalmon. Az enyém a kovács üllőjén van, edzi ő, minden gondolatom.
A világ mételyéhez mézzel kövezett utat épített a sátán, s csillogó gyémántok vakították el, nemzeteink várainak kapitányát.
Ma ezt látván, gondolatomban néma szavak s mondatok törnek fel. A napsugár és az est csillaga az, ki előtt semmit nem hallgatok el…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.06.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.