Zöldellő s aranyló fák pompáznak a kertben, a pázsit erdőt a pitypang szőnyeg már sárgáról, fehérre meszelte.
Felnézve a felhők hegyeit csodáltam. Fenségesen úsztak fent s én alattuk sétáltam.
A mezők virágainak katonái izzó narancs pöttyökként szálltak el, lágy szellő andalította a tájat, az est jött el.
A naplemente piktorként kékes szürkére festette az eget, s a felhőkön átszűrődő fény csokrok koronázták alatta a teret.
Tűnődtem, mit keresnek sokan odafent. Isten kertje idelent van, hol ég Apa öleli szerelmét, a Földanyát idelent..
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.05.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.